KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akiket forró szenvedély hevít

Schéry András

„Játsszuk meg a bazárit!” – rikkantja el magát a kefélöbajnok kefe-vigéc. S neki is kezd, hogy megjátssza. A hatás azonban elmarad. Feltehetőleg azért, mert ő megjátszás nélkül bazári majom igazán, ő is, meg a „francia négyes” másik három csetlő-botló táncosa is, akik nem csúfak ugyan, csak közönségesek, nem is koszosak – bár ezért nem tenném tűzbe a kezemet –, s nem is gonoszok, csak éppen primitívek.

Nagy közönségsikereket és művészi érdemeket maga mögött tudó műfaj ízléstelen terméke ez az olasz komédia. Matrac-centrikus világnézeti alapról, haspárti szellemeskedéssel megy neki mindennek, ami – kinek ez, kinek az – szent lehet, arra az egyre ügyelve gondosan, hogy egyaránt (méghozzá híveik számával fordítottan arányos mennyiségben) jusson az „odamondogatásokból” a katolikus egyháznak és a kommunista pártnak. S míg a hitvesi félrelépések slafrokerotikájú jelenetei váltogatják egymást, a film sorra megfricskáz és lepöccent magáról jó néhány „magas” témát – ha nem értjük, röhögjük ki alapon: szakszervezeti harcok, sztrájkok, a délvidékiek emigrációja, a család és a házasság válsága, a női egyenjogúság – minden annyira a helyére kerül, hogy csak úgy nyekken.

Nevessünk csak teli szájjal azon, hogy milyen jópofán handabandáznak, disznólkodnak az olaszok (hiába, tudnak ezek élni, a munka, az persze büdös nékik) a napfényes Itáliának ebben a büdös ipari háromszögében – amelyet ugyan épp mostanában nyilvánítottak kiemelten terrorizmus-veszélyes övezetté; alhol a legélesebbek a szakszervezeti harcok; ahol a legkiélezettebben érződik az országon belüli emigráció problémája; ahol… De elismerem, jogtalan ez a gyomorbajos reklamálás. Hiszen megmondták a film elején: ez a kis falu annyira a közepén van a háromszögnek, hogy onnan már nem is látni semmit. És így ugye mindjárt más. Így már játszhatjuk nyugodtan tovább a bazárit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7940