KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Néma párbaj

Grawátsch Péter

 

 

Nornen est omen – ahogy a mondás tartja: a filmbeli Hős, legendás hadvezér-honfi elődjéhez méltóan Szkander nevet visel. Bég nélkül. E titulus csak a nevezetes konyakon, jelenik meg a filmben, jelesül az imperialista bérencek ezzel isznak előre a medve bőrére. A Hős Szkander egyszerű matrózként veszi fel a harcot azzal a három brigantival, aki csellel elorozta Albánia háború utáni leggyorsabb hadi cirkálóját, miközben a legénység és a magas rangú tisztek a nép fiaival és leányaival lelkes társadalmi munkában, pezsgő munkakedvvel ássa, lapátolja és talicskázza a földet valami kietlen vidéken. Bár Szkandert sikerül a pénzsóvár hajókapitánynak és két társának, a régi rend reprezentáns, elvadult képviselőinek ideig-óráig átjátszaniuk, a Bagarollal kisuvickolt tekintetű fiúról kiderül, hogy benne lángoló szemek és az állandóan vibráló hazaszeretet mögött borotvaéles elme kombinál. Ennek aztán meg is lesz az eredménye, mikor pisztoly végre kapja az ellenséget, és duzzadó kebellel visszahajózik Albániába.

A kalandfilm ihletésű produkcióban előkerülnek mindazok a kellékek, melyek az 50-es évek szűk levegőjű korszakának magyar termékeit is jellemezték: sablon, frázisok, felülről irányított eszmék stb. A Néma párbaj néma gondolatokra is alkalmat ad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 44-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8064