KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minden kút Rómába vezet

Alföldi Nóra

When in Rome­ – amerikai, 2010. Rendezte: Mark Steven Johnson. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: John Bailey. Zene: Christopher Young. Szereplők: Kristen Bell (Beth), Josh Duhamel (Nick), Anjelica Huston (Celeste), Will Arnett (Antonio), Jon Heder (Lance). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Beth a New York-i Guggenheim kurátoraként munkamániában szenved, szingli és nem hisz a szerelemben, az ex-szel való beszélgetés közben némi uborka éktelenkedik a fogán. Ezzel ki is merültek a karakter ismertetőjegyei. Rómában húga esküvőjén találkozik Nick-kel, akinek legfőbb vonása, hogy profi futballjátékosként egyszer belécsapott a villám, azóta sportújságíró. Beth és Nick valamiért megkedvelik egymást, de a lánynak meg kell küzdenie négy, hirtelen felbukkanó hősszerelmessel (egy melegnek tűnő modellel, egy kolbász-mágnással, egy utcai bűvésszel és egy festővel), Beth ugyanis egy római kútban részegen pancsolva kihalászta a négy szerencsétlen szerencseérméjét és Gucci retiküljének mélyére rejtette.

Szerelem és mágia – csilingelő hívószavak ezek a női lélek számára, sajnálatos azonban, hogy a Minden kút Rómába vezet élvezeti értéke a heti horoszkóprovat végignyálazásának gyönyörét sem üti meg. A lehangoló szakmai rezüméval rendelkező alkotók (a Vén csontokért felelős David Weissman és David Diamond forgatókönyvírók, illetve a Daredevil-t és a Ghost Rider-t kiherélő Mark Steven Johnson) mintha csak szándékoltan hagyták volna a történet minden potenciálját kárba veszni. A közelmúlt New York-filmjeiből kimaradhatatlan, öntudatosan kocogó karakterek (lásd Angelica Huston mint kegyetlen főnökasszony á lá Az Ördög Pradát visel), semmibe vezető szituációk sorjáznak végig az egyébként is harmatos történeten, a cselekmény a második perc után úgy ül le, mint fáradt turista a spanyol lépcsőn, a gegek pedig nem egyszerűen félre mennek vagy ízléstelenek, hanem varázslatos és felettébb kínos módon láthatatlanok maradnak. A film eredeti címe bölcs mondásra utal: „ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” – bár mi nem Rómában vagyunk, hüvelykujjunkat nyugodt szívvel fordíthatjuk a föld felé – Mark Steven Johnson filmje inkorrekt darab, számító romkom-rajongó kínzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10220