KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Díva

Alföldi Nóra

Burlesque – amerikai, 2010. Rendezte: Steve Antin. Szereplők: Christina Aguilera, Cher, Stanley Tucci. Forgalmazó: SPHE. 119 perc.

Közhely, hogy az elmúlt húsz-harminc évben Hollywood szakadatlanul azon próbálkozik, hogy megvalósítsa a totális szórakoztatás intézményét, ennek érdekében pedig hol régi, hol vadonatúj technikai csodákat hajt igája alá, továbbá nem átall vissza-visszanyúlni klasszikus hagyományokhoz sem. A kör a Dívával ismét bezárult: a burleszk-show mint olyan, az ősfilm korában varieté-kiegészítő performansz is volt az egytekercses némafilmek mellett, később magán a vásznon lehetett csodálni, Dita Von Teese óta klubokban ismét luxus-szórakozás, 2011-re pedig a flitterekkel fedett mellbimbók újra a vásznon hasítanak, természetesen showbiz-musical formájában.

Steve Antin varietéje keblére öleli ugyan a kortárs trendeket (lásd a csábító typecastingot, melyet egyértelműen az elmúlt tíz év popkulturális eseményei határoztak meg), de elsősorban régi sablonokat preferál. A darab emellett nagy költségvetéssel és szép szaloncukorpapír csomagolással kérkedhet, de a jó sok szirup, szaftos combhúsok és az ígéretes eklektika ellenére mégis pasztellszínű marad.

Mindezért a heves erőlködések felelnek. Kabaré ide vagy oda, a filmben is elhangzik, hogy a burleszk-sztárok nem énekelnek, árukapcsolás nélkül azonban a móka ma már nem móka – a főszereplő karaktert a valaha szebb napokat látott popdíva, Christina Aguilera alakítja, kinek szép nagy tüdejét minden szinten kötelező kihasználni. A koncepció így burjánzik hagyományos Hamupipőke-sztorivá, meleg jótündérrel, gonosz üzletemberrel, puha fényekbe burkolt szőke herceggel és gáláns madámmal. Az egyszerű képletet kompenzálná a parádé és a sok díszes fehérnemű; csinosak a díszletek, és fergeteges a stylist-munka, ilyen lapos vizuális és formai megoldásokkal azonban Luhrman óta nem ildomos élni. Némafilmrajongók és egyszeri nézők szeretni fogják a Dívát, minden hibája mellett kellemes, kíméletes és pihentető, pont, mint egy hétköznapi matiné a Moulin Rouge-ban.

Extrák: audiókommentár a rendezővel; bakik; kimaradt jelenetek; alternatív kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10664