KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rend őre

Baski Sándor

Ha-Shoter – izraeli, 2011. Rendezte és írta: Nadav Lapid. Kép: Shai Goldman. Szereplők: Yiftach Klein (Yaron), Yaara Pelzig (Shira), Yaara Pelzig (Nathanel). Gyártó: HOT / Laila Films. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 105 perc.

Izraelből többnyire csak azok a filmek jutnak el hozzánk, amelyek – a híradótudósításokhoz hasonlóan – a palesztin konfliktussal vagy a terrorizmus traumájával foglalkoznak. Pedig nem érdektelen az sem, milyen folyamatok zajlanak az izraeli társadalmon belül, milyen ellentétek

feszítik még az etnikai szembenálláson kívül. Nadav Lapid filmjéből, A rend őréből, az derül ki, hogy pont olyanok, mint a nyugati demokráciákat. Ha lehet hinni a rendező nyilatkozatának, Izraelben van a legnagyobb szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, ami az utóbbi réteget érthető módon frusztrálja. A rend őre, amelyet épp egy szociális tüntetéssorozat idején mutattak be, többek közt erre a helyzetre reflektál. A három részre tagolódó film második harmadában néhány radikális fiatal forradalmat hirdet

a gazdagok ellen, és hogy nyomatékosítsák szándékaikat, elrabolnak pár oligarchát.

A rendező nem ítélkezik a Vörös Hadsereg Frakcióra hajazó alakulat felett, inkább a megértés (az indulat okait illetően) dominál nála. A film első harmadában jóval több iróniával mutatja be egy anti-terrorista rendőri egység tagjainak mindennapjait. A magukat a rendszerből kirekesztettnek érző szubkultúrákkal ellentétben – a filmben feltűnnek még punkok, avantgárd művészek, anarchisták – ők büszke tagjai a társadalomnak. Életük a bajtársiasság, a homoerotikát súroló maszkulin rítusok és a leplezetlen fegyverkultusz köré szerveződik. A harc és az erőszak a természetes közegük, ha nem bevetésen vannak, akkor a vidéket járják, és „a Föld legszebb országát” csodálják. Egyszerű világképüket csak az zavarja meg egy pillanatra, hogy a terrorista túszejtők ezúttal nem arabok, hanem zsidók. A két történetszál aránytalan kidolgozottsága ellenére – a rendőrök hús-vér alakok, míg a lázadók sematikus figurák – a két világ találkozása a fináléban felkavaró hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10939