KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megtört város

Tüske Zsuzsanna

Broken City – amerikai, 2013. Rendezte: Allen Hughes. Írta: Brian Tucker. Kép: Ben Seresin. Zene: Atticus és Leopold Ross. Szereplők: Mark Wahlberg (Taggart), Russel Crowe (Hostetler), Catherina Zeta-Jones (Cathleen), Jeffrey Wright (Fairbanks), Alona Tal (Katy). Gyártó: Regency Enterprises / Emmett-Furla Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 109 perc.

A testvérével a ’90-es évek new black cinema-osztályának eminensei közt buzgólkodó Allen Hughes, az ezredfordulóra eltávolodott a Veszélyes elemek külvárosi, fekete dzsungelétől, ahol az emberélet súlya az egyszeri heroinos fecskendő értékével vetekedett – a társadalmi érzékenység és az erkölcsi kérdések leckéjéből azonban máig képes bármilyen műfaji közegben lefelelni. Bátyjával együtt ma már flancos hollywoodi munkákat teljesít, először 2001-ben, a viktoriánus Hasfelmetsző Jack-sztori szocio-thriller átiratával, A pokolbóllal, majd 2010-ben, már egykeként, lírai tónusú disztópiájával, az Éli könyvével kritizálta az elnyomó hatalmat és megalomán képviselőit, 2012-ben pedig a Megtört város noir vonásokkal megrajzoltt bűnfilmjén keresztül talált el kedvenc témájához.

A történet hőse, a súlyos túlkapásáért magánnyomozói pályafutásra ítélt, egykori mintarendőr, Billy Taggart, régi pártfogójától az újraválasztás előtt álló, vehemens polgármestertől kapott megbízással visszautasíthatatlanul szép összeget és jegyet nyer a visszatéréshez. A kampánysikerre veszélyes, hűtlennek vélt feleség utáni szaglászásból azonban hamarosan gyilkosságtól és korrupciótól sem mentes, szövevényes bűnügy bontakozik ki, amelyből még hófehér múlttal is nehéz lenne jól kikeveredni. A rendező ezúttal sem tagadja meg értékrendjét: a bűn következményei érvényben maradnak, nem évülnek el, azonban a főhősök, a Hughes-féle önfeláldozás-motívumnak köszönhetően, mindig tiszta kézzel távoznak a sokszereplős piszkos játszmából. Az alkoholizmus és kívülálló magánnyomozó-figura motívumával Lawrence Block világát, pengeélesre csiszolt, pergő dialógusaival pedig a teljes hard boiled-univerzum legtökösebb példányait idézve, Hughes végre bebizonyítja, hogy a műfaji finomságok felé is tud olyan érzékenységgel fordulni, mint a társadalmi problémákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11377