KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apáim története

Margitházi Beja

Stories We Tell – kanadai, 2013. Renezte és írta: Sarah Polley. Kép: Iris Ng. Szereplők: Michael Polley, Harry Gulkin, Susy Buchan, John Buchan, Mark Polley. Gyártó: National Film Board of Canada. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Masszív meglepetést fog okozni az Apáim története mindazok számára, akik Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan utazástól (1990-96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő gyerekszínészként tartják számon, de azoknál sem fog elmaradni a székhez szegező, emocionális hullámvasutazás, akik esetleg látták korábbi önálló rendezéseit (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes témát érintő, személyes magánéleti ihletésű első dokumentumfilmje ugyanis nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani látlelet, a dokfilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, többszörösen önreflexív alkotás, mely nem mellesleg magabiztos kézzel és szórakoztatóan vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, néhány kívülállót is durván beszippantó érzelmi labirintuson.

Sarah számára eleinte maga a forgatás kínálja 11 évesen elveszített, életvidám anyja megidézésének lehetőségét, de az Apáim története (sajnos a magyar cím igazi melléfogás) fokról fokra alakul át a többi családtag és ismerős emlékeit, véleményét firtató és ütköztető nyomozássá, melynek váratlan, bámulatra méltó dramaturgiai tudatossággal adagolt fordulatai a több mint másfél órás játékidő alatt végig fogva tartják az egyre érintettebb nézőt. És miközben fokozatosan középre tolódó színész apja narrációjában a felszín alatt élet és halál súlyos drámái sötétlenek elő, a legtöbb érintett egészséges öniróniával, sírva-röhögve kommentálja, és időnként zavarba ejtő őszinteséggel ragadja meg a lényeget. A múlt pontosan már nem rekonstruálható, de átélhető, Polley pedig kíváncsi, kíméletlen, vicces és okos detektív, riporter, rendező és szerkesztő, filmje pedig kihagyhatatlan, kötelező darab, mely még a végefőcím utánra is tartogat egy csöppet sem mellékes, kacagtatóan kínos fordulatot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11640