KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni és meghalni Los Angelesben

Soós Tamás Dénes

To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc.

Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások mögött az Élni és meghalni Los Angelesben ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az Oscar-díjakkal kidekorált Francia kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is: L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.

Ugyan néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11669