KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Köszönöm, jól!

Kránicz Bence

Dakujem dobre – szlovák-magyar, 2012. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás és Marek Lescák. Kép: Peter Balcar és Milan Balog. Zene: Dusan Kozák. Szereplők: Mokos Attila (Attila), Miroslav Krobot (Miroslav), Várady Béla (Béla), Zuzana Mauréry (Zuzana). Gyártó: MPhilms. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 133 perc.

 

A 2011-es Filmszemlén nálunk is vetítették Prikler Mátyás főiskolásként forgatott, azonos című kisfilmjét. Akkor a Diákzsűri fődíját kapta a szlovákiai magyar rendező munkája, ami eleve nagyjátékfilmnek íródott, és éppen a fesztiválsikerek hatására készülhetett el az eredetileg tervezett változat. A több mint kétórásra hízott végső verzió lehetőséget adott Prikler számára, hogy a gyerekei által idősotthonba száműzött nagypapa rövidfilmes története mellett két, hasonlóan nyomasztó szituációt mutathasson be, társadalmi tablóvá kerekítve a cseppet sem irigylésre méltó, ám túlontúl ismerős élethelyzeteket.

A hosszú beállításokban kibontakozó, Dogma-stílben alulvilágított jeleneteket szemlélve semmiképp sem a filmtörténet vidámabb darabjai ötlenek fel a nézőben. A Köszönöm, jól! előképeit inkább Tarr Béla korai szociodrámái, Robert Altman sokszálú mozaikfilmjei és a kortárs román mozi jeles alkotásai között kereshetjük. Noha az ábrázolt sorsképletek egyetemesek, az átható kelet-európai depresszió az utolsó füstszagú faliszőnyegen is érezhető – az első perctől kezdve tudjuk, hol járunk. Abban a hétköznapi purgatóriumban, ahol egy családi vitában pillanatok alatt húsbavágóan kegyetlen, visszavonhatatlan mondatokat vághatnak egymás fejéhez a magukból kikelt rokonok, és ami akkor sem igen lenne elviselhetőbb, ha éppen nem sújtaná gazdasági válság a vidéket. A kihűlő érzelmek és szétcsúszó életek erős színészi pillanatokat eredményeznek, a ragyogó szereplőgárdából talán a kidobott férjet alakító Mokos Attila emelhető ki külön. Számos erénye mellett Prikler elsőfilmje kijózanítóan hathat a magyarországi néző számára, amennyiben viszonylag problémamentesnek mutatja a szlovák-magyar viszonyt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi kérdés mit sem számít, ha az emberi együttélés alapjaiban bizonyul lehetetlennek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11685