KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amy – Az Amy Winehouse sztori

Forgács Nóra Kinga

Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.

 

Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé, ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.

De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második, nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni, volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a nézőnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12349