KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible – Titkos nemzet

Kránicz Bence

Mission: Impossible - Rogue Nation – amerikai, 2015. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Drew Pearce és Christopher McQuarrie. Kép: Robert Elswit. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Rebecca Ferguson (Ilsa), Jeremy Renner (Brandt), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Sean Harris (Lane). Gyártó: Bad Robot / Skydance Production / Odin / Alibaba Picture Group. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

Húsz évvel ezelőtt Tom Cruise hívta életre producerként a Mission: Impossible-t, nagyjából a harmadik rész óta pedig a sorozat a sztár személyes játszóterét jelenti. Míg a nyitófilm osztott nézőpontjaival, hideglelős suspense-jeleneteivel még egyértelműen magán hordozta Brian De Palma keze nyomát, addig az újabb epizódoknak Cruise az első számú szerzője. A Titkos nemzetet levezénylő, a színész házi rendezőjének tekinthető Christopher McQuarrie (Jack Reacher) csupán olyan apróságok révén csempészheti bele magát a filmbe, mint az egyébként unalmas és vértelen főgonosszal való fizikai hasonlóság – eközben Cruise repülőgép-szárnyakon ugrálva bizonyítja tettrekészségét és dominanciáját férfiként és szerzőként egyaránt.

Minderre finom öniróniával reflektál a főhős legendája és személyes vonzereje köré épülő történet – Ethan Huntot szökevényként látjuk viszont, titkosügynök-csapatának tagjai a CIA utasításai ellenére, csak barátságuk miatt tartanak vele –, a Szindikátus nevű, kiugrott kormányügynökökből verbuvált terrorszervezet fenyegetése viszont sablonos és tét nélküli marad. Az előző részhez hasonlóan most is akad néhány pazar akciójelenet, elsősorban a casablancai motoros üldözés és Az ember, aki túl sokat tudott Hitchcock-klasszikusából átemelt operai merénylet szekvenciája. Ám ahogy a Fantom protokollban, úgy ezúttal is formulaszerű, meglepetések nélküli akciófilmes dramaturgiai vázat díszítenek az attrakciók, emiatt a valódi feszültség hiányzik a filmből.

Nézőpont kérdése, hogy az öltönyös kémfőnökök intrikái ellenére is együgyűnek ható sztori a kínzó ötlethiány jele, vagy a közönség zavartalan szórakoztatása érdekében hozott áldozat, a végeredmény azonban a közepesnél kicsit jobban sikerült kilencvenes évekbeli James Bond-epizódokat idézi – sajnos, Pierce Brosnan eleganciája és humora nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12392