KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex receptre

Árva Márton

Kiki, el amor se hace – spanyol, 2016. Rendezte: Paco Leon. Írta: Fernando Perez és Paco Leon. Kép: Kiko de la Rica. Szereplők: Natalia de Molina (Natalia), Alex Garcia (Alex), Silvia Rey (Cajera), Paco Leon (Paco), Ana Katz (Ana). Gyártó: Vertigo Films / Telecinco Cinema / Mediaset Espana. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

 

Az alig másfél éve bemutatott ausztrál Szexterápia egymás mellé kanyarintott pár-történetei különc szexuális vágyak felfedezésének ürügyén kínálták a szerelmi, illetve házastársi kapcsolatok akadályait több-kevesebb sikerrel leküzdő őszinteség és empátia – nem túl velős, de legalább jószándékú – tanmeséit. Az öntudatosan közhelyes (a csetlő-botló lánykérés) vagy ironikusan valószerűtlen fordulatokat (a film végi tömegbaleset) és olykor fajsúlyos kérdésfeltevéseket (a feleségét elaltató szeretethiányos férfi esete) kamara-helyzetekbe sűrítő munka idén spanyol közegben született újjá a Szex receptre képében, amivel mindenek előtt a remake-ek ellenzői nyerték meg maguknak a soron következő kiábrándító példát.

A családi körben barkácsolt morbid válság-vígjátékait (az anyja és a nővére főszereplésével készült Carmina-filmeket) maga mögött hagyva a fősodor felé kacsintgató Paco León ugyanis épp a másik megértésére törekvés rokonszenves gesztusát cserélte le az Eszeveszett mesékre hajazó (lásd a főcímet), néhol hisztérikusan harsány túlzásaival és megbélyegző nézőpontjával. Mert míg a Josh Lawson verziójában feltűnt szerepjátszók és félelemtől felizgulók útjai egy párterápiás váróteremben keresztezték egymást, León filmje ellentmondást nem tűrve helyezi növény- és könnyimádója véletlen találkozását a kórházi folyosóra, beilleszkedési lehetőségek helyett részletes diagnózis után kutatva. Így a dramaturgiai bizonytalanságok (az eljegyzési szál megkavarodó motivációi) és a puszta extravaganciát szolgáló pluszjellemzők (a szextelefont közvetítő jelnyelvi tolmács a selyemtől gerjed be, iguánával sokkolja randipartnereit és tejérzékeny) is elhanyagolható gondoknak tűnnek az öncélúan provokatív attrakciókhoz (maszturbálás a gyászmisén) és a kirekesztő ábrázolásmódhoz (leszbikus érdeklődés, mint parafília) képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12852