KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amikor kialszik a fény

Vajda Judit

Lights Out – amerikai, 2016. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Eric Heisserer. Kép: Marc Spicer. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Teresa Palmer (Rebecca), Maria Bello (Sophie), Gabriel Bateman (Martin),Alexander DiPersia (Bret), Billy Burke (Paul). Gyártó: Warner Bros / New Line Cinema / Grey Matter Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

David F. Sandberg azután kapott lehetőséget arra, hogy elkészíthesse Lights Out című 2013-as alkotása nagyfilmes verzióját, miután benevezett vele egy horrorkisfilmes versenyre, majd hatalmasat robbantott vele a neten. Sandbergnek van további hét minimalista, no-budget minihorrorja, amelyek közös vonása, hogy mindössze pár perc hosszúak, nagyon kevés eszközzel, hétköznapi tárgyak bevetésével teremtenek sztorit és atmoszférát, és mindegyik valami frappáns alapötletre épül. A rendező aprócska rémremekeiben egy ajtó, egy doboz, egy kép, egy okostelefon, bármi lehet félelmetes.

Az alkotó nagyjátékfilmes debütálására furcsamód mégis az ötlettelenség nyomja rá a bélyegét. Az Amikor kialszik a fény ugyanazt az ősi toposzt bontja ki, amit kisfilmes eredetije is, miszerint a sötétben szörnyek tanyáznak, a szóban forgó démon pedig akkor tud megközelíteni és megtámadni minket, amikor leoltjuk a villanyt. Az ehhez kerekített családi rémdráma viszont a lehető legfantáziátlanabb félkész sablonmegoldásokkal dolgozik. Az anya depressziója és a szörnyalak analógiája ugyan szép gondolat, de emellé még egy eredettörténetet is erőszakoltak az alkotók, amit a hősök nulla másodperces nyomozást követően rántanak elő egy dobozból, a mellőzött gyereklány és az elmegyógyintézetből feltámadó múlt jól ismert horrorkliséivel.

Sandberg már kisfilmjeiben is a nem mindig látható, mégis jelenlévő kérdését boncolgatta, ebbe a sorba gyönyörűen illeszkedik az anya csak sötétben előbújó pusztító kedélybetegsége is – ebben a formában azonban az ötlet beváltatlan ígéret marad csupán. A rendező legközelebb az Annabelle 2-vel bizonyíthat, addig pedig itt van nekünk az Amikor kialszik a fény producere által jegyzett Démonok között 2., amely nem dolgozik ilyen erős szimbólummal, de azt legalább következetesen használja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12884