KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc élet

Varga Zoltán

Nine Lives – amerikai, 2016. Rendezte: Barry Sonnenfeld. Írta: Matt Allen, Gwyn Lurie és Caleb Wilson. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Szereplők: Kevin Spacey (Brand), Jennifer Garner (Lara), Christopher Walken (Grant), Malina Weissman (Rebecca). Gyártó: EuropaCorp / Fundamental Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 87 perc.

 

Talán egy macskaöltőnyi élet sem lenne elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk, mit keres Kevin Spacey és Christopher Walken olyan filmben, amelyben még egy huszadrangú tévéprodukcióhoz szükséges inspirációt is nagyítóval kell keresni (leszámítva a kézenfekvő választ, miszerint „van az a pénz”). A családi vígjátékként hirdetett Kilenc élet főhősének lelke átmenetileg macskatestbe költözik, miután emberként kómába esik egy baleset következtében – Spacey így a lehető legkevesebb időt tölti a vásznon; máskülönben csupán a hangját adja cirmosalteregójának, akit valódi négylábú mellett számítógépes animáció próbál megformálni. A családi vígjátékok egyik legelhasználtabb kliséjének ágyaz meg a faramuci helyzet: Spacey egoista és gigantomán üzletembere – akinek már-már freudi magyarázatokért kiáltó rögeszméje, hogy megépítse Amerika legmagasabb felhőkarcolóját – „Mr. Szőrmókként” kénytelen bebizonyítani elhanyagolt feleségének és gyermekeinek, hogy valójában nagyon szereti őket.

A Kilenc élet a fantasztikumba csomagolt jellemfejlődést a beszélő állatok toposzával párosítva halmozza a kizsákmányolt előképeket, az Egy bozontos ebtől kezdve a Garfieldon át a Walken-figura által megidézett Távkapcsig; ám az alapvető probléma sokkal inkább az, hogy a film mindvégig humortalan és enervált: sehol egy ötletes vizuális poén, sehol egy tényleg szellemes riposzt. A családi közönség kiszolgálását pedig módfelett bántó gikszerek roncsolják: mert hát hol érdeklik a (gyerek)publikumot az intrikus üzleti manőverei, s egyáltalán hogyan vetődhet fel az egyik jóravaló szereplő öngyilkosságra készülésének(!) sejtetése? A Kilenc életet Barry Sonnenfeld rendezte, neki köszönhettük negyedszázada a remek Addams Family-filmeket. Újabb munkáját viszont legfeljebb csak az állatos vígjátékok szégyeneként fogják jegyezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12924