KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 8.

Huber Zoltán

The Fate of the Furious – amerikai, 2017. Rendezte:  F. Gary Gray. Írta: Chris MorganGary Scott Thompso. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők:  Dwayne Johnson (Hobbs), Charlize Theron (Cipher), Scott Eastwood (Eric), Vin Diesel (Toretto). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.

 

Hívhatjuk hetedik művészetnek és csodálhatjuk százhúsz év alatt elért magasságait, a mozi alapvetően a bennünk élő gyermeken keresztül lép kapcsolatba velünk. A sötétben fénylő, mozgásba lendülő képek csodája minden filmben közös, de ha kizárólag a tizenegy éves énünk szája marad tátva, ott vélhetően nem az intellektuális finomságokon volt a fő hangsúly. A vagány sofőrökből, csillogó karosszériákból és szögegyenes benzinfilozófiai egysorosokból gründolt Halálos iramban-franchise pontosan azért dübörög még mindig, mert a naiv kiskamasz-fantáziánkat találja célba. A Diesel-meghajtású, magas fordulatszámon pörgő széria sohasem árul zsákbamacskát, így nemcsak napjaink legjobb no-brainer kikapcsolódása, de a hagyományos akciófilmes esztétika egyik utolsó nagy mohikánja is. A mindent elviccelő vagy folyamatosan vívódó hősök, a nosztalgikus önparódiák és barokkos neo-trash idézőjelezgetések korában külön öröm az olyan maszkulin szappanoperával egyben tartott krómpornó, ami mérföldekre elkerüli agyunk legcsekélyebb igénybevételét. Hét epizód és négymilliárd dollárnyi bevétel után szerencsére már rég túl vagyunk az olyan földhözragadt dolgokon, mint a rigorózus fizikai-logikai-narratív törvényszerűségek. Csak az öröm-potenciál és a menőség-faktor számítanak, hogy minden és mindenki jól mutasson a vásznon. A sorozat nem véletlenül vonzza magához a műfaj legnagyobb neveit, amolyan össznépi gálaműsorrá varázsolva a filmet, ahol csupán annyi szabály van, hogy a kalandok után közös grillezésen kell köszönetet mondani az újonnan megtalált családért. Ahogyan Dom Toretto dörmögi: nem az számít, mi van a motorház alatt, hanem az, hogy ki ül a volánnál. Jelen esetben az autóskártya-gyűjtő, színes matchboxokat egymásnak gurító énünk taposhat a gázba és amíg ez így marad, a széles vigyor és a színtiszta komolytalanság garantált.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13202