KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én és a mostohám

Vajda Judit

Sage femme – francia, 2017. Rendezte és írta: Marcel Provost. Kép: Yves Cape. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Catherine Deneuve (Béatrie Sobolevski), Catherine Frot (Claire Breton), Olivier Gourmet (Paul), Quentin Dolmaire (Simon), Mylène Demongeot (Rolande). Gyártó: Curiosa Film/ France 3 Cinéma / Versus. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 117 perc.

 

Az Én és a mostohám megtévesztő magyar címe pikáns szexkomédiát ígér, ám a néző csalódása jóval kisebb lesz, ha inkább az eredeti címre koncentrál, amely egyszerűen ‘szülésznőt’ jelent. Csalódni azonban abban az esetben is csalódunk, ha a művet a francia művészfilmek mércéjével mérjük, mert azoknak sem éri el a színvonalát.

Martin Provost a női sorsok krónikásaként két életrajzi dráma, a Séraphine de Senslis festőnő életéről mesélő Séraphine, illetve a Violette Leduc és Simone de Beauvoir kapcsolatáról szóló Violette után ezúttal egy fiktív asszonyt mutat be, a Violette-hez hasonlóan ismét egy másik nőhöz fűződő viszonya tükrében. Claire szülésznő, aki nap mint nap kénytelen megtapasztalni, hogy a múlthoz tartozik: munkájának már az elnevezése is a régi idők csökevénye, a szülészet pedig, ahol dolgozik, hamarosan bezár, helyette kollégáival együtt egy hipermodern, személytelen klinikához igazolhatna át. A múlt azonban még ennél is alattomosabban támadja hátba a nőt: váratlanul felbukkan az életében halott apja egykori szeretője, az extravagáns Béatrice, aki tolakodó és minden alapot nélkülöző módon követel magának újra részt az életében. A szinte barátságtalanságig zárkózott főhős az első próbálkozások után meglepő módon mégsem akar szabadulni a hívatlan vendégtől, helyette valóban felmelegíti a régi kapcsolatot – ezzel párhuzamosan pedig egy új viszony is érkezik az életébe, méghozzá egy szimpatikus férfi képében.

Az Én és a mostohám egy középkorú nőről kíván érzékeny portrét rajzolni, miközben környezetét kisrealista módon mutatja be. Érzékeny és érdektelen, kisrealista és unalmas között azonban vékony a határ, és Provost-nak nem sikerül elérnie az ingerküszöböt. Filmje annyira semmitmondó, hogy még a benne játszó színészek, egyébként egytől egyig nagy nevek (Catherine Deneuve, Catherine Frot, Olivier Gourmet) is unatkoznak benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13319