KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A kör

Vérfrissítés

Nevelős Zoltán

Nakata Hideo kísértetfilmjének hollywoodi remake-je.

 

Azt állítani, hogy A kör mérföldkőnek számít a horrorfilm műfajának történetében talán túlzás volna, de mindenképp elhamarkodottság. Az azonban biztos, hogy fontos változás jele.

Egy modern városi legenda szerint létezik egy videókazetta, rajta valami szürrealista filmetűddel, amit ha megnéz valaki, egy hét múlva halálát leli. Néhány másodpercnyi snittek: habzó hullámok, kút egy erdei tisztáson, egy nő tükörbe néz, világítótorony sziklás tengerparton… És a nézők egy hét múlva tényleg meghalnak.

A kör azonos című japán eredetije, a Ringu akkor robbant be a horror-univerzumba, 1998-ban, amikor a műfaj népszerűsége ugyan megugrott – a hollywoodi tinihorrorok divatjának hála –, de a stílus és az ötletesség terén egyre mélyebbre süllyedt. (Afféle vérfrissítést kap talán most az amerikai horror Japánból, mint a másik haldokló zsáner, a western annak idején Itáliából.) A Ringu más eszköztárhoz nyúlt, mint amit a legifjabb mozirajongók a horrorfilmekben megszokhattak: sikoltozó lányok helyett ütőképes hősnő és domináns nőalakok szerepeltek benne, a dobhártyákra mért ijesztgetések és henteskéssel hadonászó rémek helyett az álmok szimbolizmusával manipulált, többet sejtetett, mint amennyit mutatott. Ez a módszer nemcsak jóval tovább képes rémületben tartani a nézőt, de alaposan meg is tudja bolygatni lelki nyugalmát.

Ehren Kruger forgatókönyvíró (Sikoly; Hulla, hó, telizsák) és Gore Verbinski rendező (Egértanya; A mexikói) remake-je megmenti a fenti erényeket úgy, hogy amit a hollywoodi elvárásoknak megfelelően hozzátesz, mind javára válik a feldolgozásnak. Ahol a Ringu képileg minimalista, A kör gyönyörűen fényképezett, ahol a Ringu a homályosságig szövevényes, ott A kör átlátható. És ezzel nem hamisítja meg a történet szellemét, csak máshová helyezi a hangsúlyokat, mert erre a (nem japán) közönségre így jobban hat. (És, ugye, a horrorban a hatás a lényeg.) Annál is inkább mivel a mi bőrünkről is szó van, a potenciális áldozatok mi vagyunk, a média ártalmas kisugárzásának kitett, rögeszméktől gyötört, szorongással megvert társadalom.

Nakata Hideo filmje maga is feldolgozás (Suzuki Koji regénysorozata alapján készült), két konkurens folytatást, egy előzményt és számos koppintást ért meg Ázsiában. Mivel a történet egy videófilm körül forog, aminek a másolása maga a cselekmény kulcsa, a Dreamworks remake-je kapcsán nem a hollywoodi ötlethiányról kell beszélni. A kört másolni kell. Nincs más kiút.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2109