KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés az éjszakába

Simó György

Marlon Brando a minap hangosan dicsérte ezt a Sean Penn-filmet, mondván, így kell az erőszakról filmben beszélni. Marlon Brando híres és okos ember, részben igaza is van, de azért óvatosan a bónuszpontokkal: a Menekülés az éjszakába sajnos rosszul megcsinált film. Kétségtelenül nem akciófilm, hanem didaktikus dráma, mondanivalóval, üzenettel, sorssal és sok alkohollal, de ettől még nem vagyunk beljebb, emberi dolgokról is lehet nagyon laposan és unalmasan mesélni. Egy középkorú ékszerboltos (Jack Nicholson) elhatározza, bosszút áll a palin (David Morse), aki három évvel korábban részegen elütötte a lányát. Pechjére, a baleset óta a Booth névre hallgató nagy darab ember arannyá nemesedett a börtönben, a piás-kurvás Nicholson viszont teljesen szétzuhant, elvált, egész nap cimborákkal lóg a szexclubban, miközben egyetlen dologra vár: arra a pirossal bekeretezett napra, amikor Booth kiszabadul. Amikor pisztolyt szegez Booth fejének, hiányzik a golyó a fegyverből, mire ad magának még három nap gondolkodást. Nem kellene, talán szerencsésen rövidebb lett volna a film, ha ott rögtön lelövi. A két színész mentségére legyen mondva, mindent megpróbálnak, nem is egészen eredménytelenül. Nicholson ismerősen neurotikus, David Morse pedig nagyon meggyőzően befelé fordult. A történet így minden hibájával együtt is menthető lenne, ha Sean Penn-nek nem sikerülne a jeleneteket olyan ismerősre és szájbarágósra alakítania, hogy semmi átütő erő ne maradjon bennük. Egy vágás Moorse, egy vágás Nicholson, szépen szimmetrikusan egymás mellé rakott jeleneteken át peregnek az órák, várnak a nagy találkozásra, és ez így megy egész addig, amíg a végén a bölcsészhallgatók dramaturgiai érzékével megáldott Booth egy háromnegyed órás futóverseny végén éjfélkor rá nem fekszik a halott kislány sírjára: „Jön az édesapád. Szüksége van a segítségedre.” Nem árulom el a végét, legyen valami öröm is abban a háromszáz forintban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=317