KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vabank II.

Hegyi Gyula

 

Van egy lengyel kifejezés, przed wojna, mely sokkal többet jelent, mint szószerinti magyar fordításban a „háború előtt”. Többé-kevésbé a „boldog békeidőknek” felel meg – a lengyelek, akik az első világháború előtt egy három részre osztott, függetlenségét elvesztett hazában éltek, legfeljebb a második nagy háború előtti két évtizedre gondolhatnak vissza olyasfajta nosztalgiával, ahogy mi a Monarchia fél évszázadára. Zenés film is született már a húszas-harmincas évek tematikájára, hasonló című, érzelmes slágerrel körítve a retrót, s a korszak kisebb-nagyobb szélhámosságait egész sorozatnyi tévéfilm dolgozta fel, könnyed izgalmakkal párosítva a nosztalgiát. A polgári köztársaság, a „rzeczpospolita” húsz éve a történészek szerint válságról válságra bukdácsolt, de a nemzet emlékezetében (különösképpen az azt követő hitleri agresszióval és megszállással összehasonlítva) mégis egyfajta nemzeti idillként él. A lengyel filmeseknek pedig, hogy tárgyunknál maradjunk, az elmúlt évtizedben az egyik leghálásabb szórakoztató témájává vált. Szép asszonyok, a húszas-harmincas évek modern stílusában, ügyes szélhámosok, chicagói gengsztereket kedves bájjal utánozva, régi autók kiglancolva, s varsói épületek, még a pusztítás és újjáépítés előtti kor hangulatát idézve. Egyszerű recept, s felettébb hálás: a przed wojna atmoszférája megragadja a nézőt, s nem borzolja túlságosan a hivatal (és az egyház) idegeit sem.

A Vabank első része akkor indult el hódító útjára, amikor sokan különösen nagy szükségét látták a könnyed és mégis hazai hagyományokon nyugvó szórakoztatásnak: és megérdemelten aratott nagy sikert, mert mindenfajta kívánalmakon túl még nagyon jó mozi is volt. Most elérkezett hozzánk a folytatása is, melyben a jó öreg mackós és rossz öreg ellenfele újabb menetet vívnak egymással – maguk mellett mozgósítva az alvilág különböző táborait is. Az ötletek kissé fáradtabbnak hatnak, mint az első részben, kevesebb a tartalmi csillogás, több a magabiztosan bejáratott közhely: az alaphangulat mégsem kellemetlenebb, mint a kezdetnél, a Vabank I.-nél. A lengyel kommersz filmgyártás, mely a hasonló célú magyarországinál mindig is rangosabb és professzionistább volt, az elmúlt néhány évben még tovább erősödött. Minek a rovására? Azt egyelőre nem tudjuk: hogy magabiztosan működik, arról viszont ügyes reprodukciók egész sorából értesülhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5727