KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

23-as szám

Vízer Balázs

The Number 23 – amerikai, 2007. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Fernley Phillips. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jim Carrey (Walter), Virginia Madsen (Agatha), Logan Lerman (Robin), Danny Huston (French), Rhona Mitra (Laura). Gyártó: New Line Cinema / Contrafilm. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

 

Azt mondják, a 23-as szám vagy annak valamely permutációja mindenhol ott van, különböző baljós dátumokban vagy betűk számában, de ez pár perc után érdektelenné válik, még akkor is, ha maga Jim Carrey ismételgeti.

Joel Schumacher (Batman és Robin, A fülke) számmisztikai thrillerének nyilván az a mondanivalója, hogy ha a 23-as csökönyösen újra és újra felbukkan valakinek az életében, az a sorsszerűséget dörgöli az illető orra alá. Akiről most beszélünk, az Walter Sparrow (Carrey), aki halk szavú sintér – e nyilván jelképszerű foglakozásnak csak az első öt percben van jelentősége, aztán elfelejtődik –, aki feleségétől egy könyvet kap ajándékba, és ebből lesz a baj. Részben azért, mert Schumacher úgy döntött, hogy a regény főhőse, a borongós kedvű magándetektív, Fingerling (szintén Carrey) kalandjait külön szálként is megeleveníti, ráadásul neo noir stílusban, másrészt pedig azért, mert Walter különös hasonlóságokat vél felfedezni az olvasottak és saját élete közt. És mivel pszichothrillerről beszélünk, környezetére is gyanakvó hősünk egyre paranoiásabban kutat egy nyilvánvaló titok után, és a szálak egy régi gyilkossághoz vezetnek.

Leszámítva a helyenként csak modoros, máshol gyakorlatilag röhejes magánszimat szálat, ami egy olcsó és buta képregény-feldolgozásra hajaz, a film a játékidő kétharmadáig képes komoly feszültséget és némi várakozást kelteni, Carrey pedig, ha nem is zseniális, de hihető drámai alakítást nyújt – igaz, az Ember a Holdon vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása után ennek nincs komoly újdonságértéke. Az is igaz, utóbbi filmekben jól megírt szerepekben remek partnereket kapott, itt viszont Virginia Madsen és Danny Huston csak rezonánsnak került mellé. Így aztán Carreynek egyedül kell elvinnie a hátán egy rosszul megírt forgatókönyvet és egy banális befejezést, és persze minden Joel Schumacherrel kapcsolatos esetleges ellenérzést.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9027