KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mielőtt az ördög rád talál

Pápai Zsolt

Before the Devil Knows You’re Dead – amerikai, 2007. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Philip Seymour Hoffman, Ethan Hawke, Albert Finney, Marisa Tomei. Forgalmazó: Budapest Film. 117 perc.

 

Sidney Lumet az aktív álomgyári veteránok korelnöke, akinek több mint fél évszázadot átfogó pályáját végigkövetve játszi könnyedséggel felvázolható az új, az újabb és a legújabb Hollywood története. Lumet az ötvenes évek végén a televíziós esztétika Hollywoodba exportálásában (12 dühös ember), néhány évvel később az európai modernizmus eredményeinek adaptálásában szerzett múlhatatlan érdemeket (A zálogos), a hetvenes évek reneszánszát társadalomkritikus darabjaival erősítette (Kánikulai délután, Serpico, Hálózat), míg a nyolcvanas évek irányadó áramlatok nélküli évtizedét kellemes-közhelyes (de csak ritkán nézhetetlen) mozikkal szolgálta – magyarán mindig meghallotta az új idők új dalait, és ezért soha nem esett ki a pikszisből. Fura módon még nyolcvanon felül és félszáz filmen túl is képes rácsatlakozni a trendekre, legalábbis új mozija ezt bizonyítja. A poétikus című Mielőtt az ördög rád talál a Coen fivérek és Tarantino inspirációját mutatja, a Fargo véreskezű balekjeit helyezi a Ponyvaregény időmontázsát idéző történetbe. A Coen-párhuzamokat erősíti a kísérőzene, amit a testvérek állandó munkatársa, a kortárs szcéna igazán karakteres zeneszerzője, Carter Burwell jegyez.

A film egy baklövéssorozatról számol be, amelynek eszkalálódásával egyre többen kerülnek a címben nevezett alak bűvkörébe. A testvérpár, Andy és Hank úgy próbálja pénzügyeit megoldani, hogy tulajdon apja és anyja ékszerüzletét készül kirabolni, de semmi sem a tervek szerint történik – lényegében azért, mert nincsen terv sem. Kelly Masterson forgatókönyvét méltán jelölték seregnyi díjra: a film első kétharmada példás ritmusával, precízen kidekázott dramaturgiájával és nem utolsósorban a fordulatosságával lep meg. Az egyes időszegmensekkel folytatott bűvészkedés pedig egyenesen lenyűgöző, már azért is, mert nem öncélú és keresett, hanem a történet hatékonyabb kibontását, valamint a figurák motívációinak teljesebb bemutatását szolgálja.

Sajnos mindez nem tart ki a befejezésig. Előbb melodramatikus elemek rontanak az összképen (az Andy és apja ellentmondásos viszonyát bemutató epizód elmaszatolt), majd a jelenetek közötti időjáték intenzitása gyengül meg, mindennek tetejébe az amúgy minőségi színészek is egyre enerváltabbak. Rejtély, hogy miért: talán a történet szövevényében való tájékozódási problémák foglalták le a rendezőt annyira, hogy instruálásra már nem maradt energiája, esetleg a színészek nem tudtak azonosulni Lumet-nek a mese drámaivá alakítását célzó szándékával.

A Mielőtt az ördög rád talál a 2007-es év egyik legnagyobb dobása lehetett volna, ha nincsenek ezek a gikszerek, így azonban csupán egy izgalmas mozi lett. Nem különösebben eredeti darab, de Lumet soha nem volt különösebben eredeti. Inkább a mások által kimunkált művészi technikák mesteri adaptálásában tűnt ki, és ezen a képességén láthatóan nem fogott az idő.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9427