KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálfutam

Kárpáti György

Death Race – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Paul W.S. Anderson. Kép: Scott Kevan. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Jason Statham (Ames), Joan Allen (Hennessey), Ian McShane (Coach), Tyrese Gibson (Machine Gun Joe), Natalie Martinez (Case). Gyártó: Cruise-Wagner / H2S2 / Impact. Forgalmazó: UIP – Duna. Feliratos. 89 perc.

 

Napjainkban a szakemberek egyre több apropóból jövendölnek apokalipszist (globális felmelegedés, olaj, betegségek), alapot adva a filmeseknek a hatvanas-hetvenes évek utópiafilmjeinek újraaktualizálására-értelmezésére. Miközben okkal rettegünk Truffaut Fahrenheitjének 2010-re beharangozott remake-jétől, a Mortal Kombattal, Resident Evillel edződött, és munkásságában a zsigerelést ars poeticának tekintő Paul W. S. Anderson a Death Race 2000 feldolgozásával egy (látszólag) könnyebb és számára ismerősebb pályát választott. Roger Corman 1975-ös gyöngyszeme a mai számítógépes játékok és valóságshow-k előfutáraként olyan televíziós országúti autóversenyt vizionált, amelyben emberek elgázolásáért szereznek pontokat a versenyzők. A videokorszak egyik kortalan klasszikusa gátlástalanul meglovagolta a Szelíd motorosok végtelen és úttalan Amerika-imidzsét, és médiaheccbe fordította az emberek manipulálhatóságának kritikáját.

Anderson, aki már az AVP elkészítésével is bizonyította, hogy hajlamos szabadon értelmezni (és lebőgetni) egy eredetileg ragyogó alapanyagot, a sztorit gyakorlatilag mellőzve inkább a börtönfilmek kánonjába helyezte alkotását, megidézve a Menekülés New Yorkbólt az – ugyancsak Corman-remake – Halálos iramban stílusában. A Halálfutam történetében a jövő börtönei profitvadász magánvállalkozások, fegyenceik autóversenyeznek egymással a tévékamerák kereszttüzében mindhalálig. Ebben a közegben kell az ártatlanul elítélt egykori autóversenyzőnek életben maradnia, felesége meggyilkolásáért bosszút állva önbíráskodnia, végül megszöknie – igen szűk határidővel. Anderson látványos és kegyetlen ámokfutásában a számítógép-effektek mellett ez a bakancslista lesz a legfontosabb momentum, minden ráció másodlagossá válik, ráadásul a nagy zsigerelésben és igyekezetben a történet is kasztrálásra kerül. De legalábbis, a Rollerballhoz hasonlóan, elvész a „fordítás” során, és csak a lóerők maradnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9525