KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

France Noir

A pokol bugyraiban

Ádám Péter

Clouzot 1964-es befejezetlen filmje.

15 órányi muszter, mindössze ennyi maradt Henri-Georges Clouzot 1964-ben elkezdett, de félbehagyott művéből, A Pokolból. A torzóban maradt filmből néhány töredéket két évvel ezelőtt már bemutattak a Louvre auditóriumában. Serge Bromberg, a sikeren felbuzdulva, nemrég dokumentumfilmet forgatott e legendás kudarc történetéről, és a filmben a L’Enfer néhány elkészült jelenetét is felhasználta.

Clouzot mély alkotói és érzelmi válságba került a hatvanas évek elején. Elveszti feleségét, aki több filmjében is játszott, és hirtelen úgy érzi, mintha kikopott volna a filmszakmából. Az Új Hullám fiataljainak megjelenése, de főleg az 1963-as Nyolc és fél után úgy érzi, bizonyítania kell.

Clouzot fiatal házaspárról és az újdonsült férj féltékenységi rohamairól szeretne filmet csinálni (a témába nyilván feleségével való kapcsolatának emléke is belejátszott). A rendezőnek akkora a tekintélye, hogy szabad kezet kap a Columbiától. Clouzot ezúttal nem is annyira a dialógusra, mint inkább a vakmerő formai kísérletekre helyezi a hangsúlyt. A két főszerepre Romy Schneidert és Serge Reggianit szerződteti.

A forgatás 1964. júliusában indul, a Cantal megyei Garabit viadukt lábánál. 150 világosító és három stáb várja a rendező utasításait. De valahogy semmi sem úgy történik, ahogyan Clouzot elképzelte. Ráadásul a színészekkel is megromlik a kapcsolata (Reggiani ott is hagyja a forgatást, és kórházba vonul); helyette Clouzot Trintignant-ra gondol, de mire a színész beletanulna a szerepébe, őt is leteríti egy szívroham. Ez a művészi vízió Clouzot perfekcionizmusának nyomása alatt nem is végződhetett másként, mint rémálomban.

Bromberg három forrásból rekonstruálja a kudarcba fulladt vállalkozás történetét. Meginterjúvolja az operatőrt, az asszisztenst és a még életben levő színészeket, felolvastat néhány töredéket a forgatókönyvből, és végül bemutat néhány töredéket a muszterből. Amelyen főleg Romy Schneidert látni, hol kívánatosan, hol ijesztően, hol megadóan, hol zsarnokként, mintha az öregedő rendező minden szorongását és erotikus fantáziáját rávetítené a fiatal színésznőre.

Előfordul, és nem is olyan ritkán, hogy egy bukás fénycsóvája még a siker tündöklését is elhomályosítja. Clouzot torzóban maradt filmje megmaradt rendezői álomnak, de erről az álomról, hála Serge Bomberg dokumentumfilmjének, most már elég sokat tudunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10036