KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Komfortos mennyország

Varró Attila

The Lovely Bones­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Alice Sebold regényéből Peter Jackson, Fran Walsh és Philippa Boyens. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Brian Eno. Szereplők: Mark Wahlberg (Jack Salmon), Rachel Weisz (Abigail Salmon), Susan Sarandon (Grandma Lynn), Stanley Tucci (George Harvey), Saoirse Ronan (Susie Salmon). Gyártó: DreamWorks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 139 perc.

Noha Peter Jackson első barkács-splatterjeitől A Gyűrűk ura trilógia mega-vállalkozásáig Új-Zéland büszke válaszát kínálja Sam Raimire, az idén ötvenéves fenegyereknek régóta ismeretes egy érzékeny, női oldala is, ami könnyedén képes szívszorító szerelmi történetet varázsolni hírhedt anyagyilkossági ügyből (Mennyei teremtmények) vagy leányka-magazinokba illő kiskedvenc-mesét a King Kong New York-i szegmenséből. Kamaszfantáziájú elképzeléseit a túlvilágról és az összetartozásról egy gyilkossági dráma és egy kísértetkomédia után végre ideálisabb alapanyagon, Alice Seabold 2002-ben megjelent regényén is szemléltethette, amelynek 13 éves narrátor-főhősnője egy brutális kéjgyilkosság elszenvedése után saját édenkertjéből kísérheti figyelemmel hátrahagyott szerettei érzelmi rehabilitációját és mészárosa további sorsát – a beavatkozás leghalványabb esélye nélkül.

A Komfortos mennyország a rendezőtől elvárt hozzáállás helyett nem groteszk rape-revenge komédiát formál a lírai lebegésű alapanyagból, inkább minden lehetőséget kihasznál, hogy virtigli giccsbe fordítsa émelyítő vattacukor-túlvilágától a vulgár-szimbolikán át (köztük az elmaradhatatlan hógömb-használattal) egészen a legkínosabb typecastingig (fátyolos tekintetű Rachel Weisz, Susan Sarandon mint dögös nagymama). Eltekintve az alkotó nyilvánvaló elszpilbergesedésétől (néhol konkrétan visszaköszön a hasonszőrű Örökké), a film jóval komolyabb balfogásai az adaptációs kurzusokon elrettentő példaként használható logikai baklövések és dramaturgiai nyegleségek (élen a hullát rejtő páncélszekrény eltűntetésének többféle sebből vérző jelenetével). Jackson átgondolatlan, felületes feldolgozása nem csupán az alapmű lényegét jelentő emberi kötelékek (az eredeti címet jelentő „csodálatos csontok”) bemutatásától tekint el a drámai sűrítés és hatásvadászat érdekében, de ráadásul dilettáns módon is teszi mindezt: cserébe mindössze egy remek haláljelenetet és néhány dermesztő pillanatot kínál – a többi közepes ujjgyakorlat a pavlovi reflexek álomgyári xilofonján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10109