KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képzelt szerelmek

Forgács Nóra Kinga

Les amours imaginaires – kanadai, 2010. Rendezte és írta: Xavier Dolan. Kép: Stéphanie Anne Weber Biron. Szereplők: Xavier Dolan (Francis), Monia Chokri (Marie), Niels Schneider (Nicolas). Gyártó: Alliance Atlantis Vivafilm / Mifilifilms. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 95 perc.

 

A szemtelenül fiatal (21 éves) québeci rendező, író, producer és színészpalánta Xavier Dolan 2009-ben Megöltem anyámat című első nagyjátékfilmjével mutatkozott be a nemzetközi fesztiválporondon. A coming of age és coming out sztori között lebegő, önéletrajzinak hihető és intenzív élményt nyújtó, intellektuális kamaszmozit 2010-ben az eggyel idősebb korosztály, a fiatal felnőttek érzelmi életéről szóló Képzelt szerelmek követi.

A Képzelt szerelmek romantikus melodrámája a klasszikus szerelmi háromszög toposzát idézi, amit Dolan a nemi identitások megkeverésével szab 21. századi fazonra: Marie, a heteroszexuális lány és Francis, a homoszexuális fiú barátságát dúlja szét Nicolas feltűnése. Magnetikus vonzalom kötözi Marie-t és Francis-t is az angyali szépségű, nyitott elméjű, ám nárcisztikus és valós nemi identitást voltaképp nélkülöző Nicolas-hoz, aki beteljesülést nem ígérve épp a Marie-ban és Francisban lévő szeretetvágyat, űrt, reményt teszi láthatóvá és immáron elleplezhetetlenné. Marie és Francis érzelmeinek történetét úgy meséli el a film, mintha egyre rövidülő bejegyzéseket látnánk egy szentimentális filmnaplóban, egyre szaporodó leblendékkel elválasztva. A tagoltságot (ál)interjúk sora fokozza, ismeretlen fiatalok mesélik el a kamerának szerelmi csalódásaikat, reális kontextust adva a történetnek.

A klasszikustól eltérő keretezés, lassított felvételek, ismétlődések, intenzív hatású látványtervezés és remek zenehasználat teszik attraktívvá a Képzelt szerelmeket. A számtalan hatást magába olvasztó impresszív stílusnak, sűrű atmoszférájú jeleneteknek és az olykor kivételes erejű színészi jelenlétnek köszönhető, hogy Xavier Dolan filmje a szereplők árnyalt bemutatása nélkül egyenetlenségei ellenére is képes érzelmileg, érzékileg megérinteni nézőjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10358