KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ünnepek után

Kolozsi László

Marti, dupa craciun­ – román, 2010. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Radu Muntean, Alexandru Baciu, Răzvan Rădulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Zene:. Szereplők: Dragoş Bucur (Cristi), Maria Popistaşu (Raluca), Victor Rebengiuc (Nucu), Mimi Brănescu (Paul). Gyártó: HBO Romania / Multimedia Est. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc

 

Helen Fischer írja le a legpontosabban a párkapcsolatok dinamikáját Miért szeretünk című könyvében: amint a közös gyermek kezd leválni, a társak egymás iránt érzett vágya egyre erőtlenebb lesz, egyre kevesebbszer kívánják egymást, kapcsolatuknak egy újabb szerelem vet vagy vethet véget. Természetesen Fischer sem tagadja, hogy van szerelem, de úgy írja le annak keletkezését, biológiai okait, hogy a szerelmet, mint mítoszt, lerombolja. Józan, mégsem keserű.

Az Ünnepek után című film is az: józan, de nem keserű. Azt taglalja, hogyan bomlik fel egy egyébként még nem is menthetetlen házasság. A film egyetlen perce sem patetikus, vagy szánakozó. Éppen azért olyan hátborzongató, mert nem szól semmi különösről, mert a jelenetek, melyeket látunk, ismerőseink, vagy a mi életünk jelenetei is lehetnének. Mintha az élet egyes fázisai változtatás nélkül kerültek volna át a filmbe. Radu Muntean filmjének öt kulcsjelenete van. Az első: egy középkorú férfi egy húszas évei végén járó lánnyal a szeretkezésük után meztelenül incselkedik. Kiderül, hogy a férfi házas, szeretője a kislánya fogorvosa. A második: a kislányhoz és az apjához váratlanul betársul az anya, amikor a fogorvoshoz mennek. (Itt derül ki, hogy a román színészek milyen tökéletes lélektani ábrázolásra képesek: az orvosnőn látszik, hogy a helyzet feszélyezi, szorong, pedig nem szakad el nála a cérna. Az anya ellenben mintha nem tudna semmiről, és nem is sejt semmit. Mindketten a tekintetükkel fejezik csak ki érzelmeiket.) A harmadik: a férfi meglátogatja karácsony előtt szeretőjét, összeakad egy rokonnal, akinek már fejtartása (nem csak hideg szavai) is azt mutatja, nehezményezi a kapcsolatot. A negyedik: a férj vallomása. Egy reggel kávéfőzés közben mond el mindent. Feszélyező jelenet, melyben az elhagyott a gyász minden stációját produkálja, az elutasítástól a dühig. (Kevés film tudja így megragadni miért és hogyan szakad el az öröknek hitt kötelék.) Az ötödik: karácsony van. A család, a szeretet ünnepe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10363