KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Colombiana

Tüske Zsuzsanna

Colombiana – francia-amerikai, 2011. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Romain Lacourbas. Zene. Nathaniel Mécaly. Szereplők: Zoe Sardana (Cataleya), Michael Vartan (Danny), Cliff Curtis (Emilio), Lennie James (Ross). Gyártó: Europa Corp / Stage 6 Films. Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution. Feliratos.108 perc.

Luc Besson neve mára nem csupán a modern francia kultfilm megteremtésével függ össze: az egykori, lendületbõl és hatásból táplálkozó, céltudatos rebellist húsz év távlatából immár közepes akciófilm-producerként és díjnyertes vadmacskák kitenyésztõjeként szokás azonosítani. Az alom elsõ jövevénye – Nikita néven – még 1990-ben látta meg a napvilágot, majd néhány év és jó pár celluloid tekercs lepergésével, Besson polihisztor közremûködése nyomán törékenységükben is égi amazonok (Az ötödik elem, Jeanne D’Arc, Angel-A), bosszúvágytól acélosodott gyermeklányok (Leon, a profi), szilaj bombázók (Banditák), valamint öntudatos kalandornõk (Adèle és a múmiák rejtélye) születésével vált mind népesebbé a család.

A legfrissebb tag, Cataleya esetében egy testben találkozik Mathilda, a családja lemészárlása miatt bosszúra szomjazó kiskorú és a bérgyilkosnõvé érett ragadozó Nikita-figurája: a fõhõsnõ egész életét arra teszi fel, hogy egy kolumbiai bûnbanda tagjainak kiirtásával eljusson elsõdleges célpontjához, apja egykori munkaadójához és gyilkosához. Életformája a normális emberi kapcsolatoknak még az esélyét sem engedi: bájos lurkók helyett habzó szájú vérebeket nevel, élettárs gyanánt pedig csupán egy jóvágású zsúrfiút tud felmutatni, aki nagyrészt értetlenül áll a kapcsolat eseményei elõtt. Így aztán mire közel kerül célja megvalósításához, Cataleyának nem csak a bûnözõkkel és a hatósággal, de saját magával is meg kell küzdenie.

A csinos bosszúálló életre keltéséért Besson ezúttal csupán íróként felelt, a rendezõi irányítás a néhány rövidfilmet, sorozatot és fapadosra tákolt akciófilmet (Vörös szirén, A szállító 3.) jegyzõ Olivier Megaton kezébe került, akinek ezúttal sem jött be a nagy dobás: a néhol triviális megoldásokkal rövidre zárt, máskor hatástalanná szabdalt akciójelenetek, az egymás mellé dobált klisék és az unalomba fulladó érzelmi kitérõk nyomán filmje legalább olyan súlytalanná válik, mint szellõzõcsatornákban is könnyeden mozgó, habtestû macskanõje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10824