KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csizmás, a kandúr

Lovas Anna

Puss in Boots – amerikai, 2011. Rendezte: Chris Miller. Írta: Brian Lynch, David Steinberg és Tom Wheeler. Zene: Henry Pryce Jackman és Rodrigo y Gabriela. Gyártó: Dreamworks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

Végre a Dreamworksnél is belátták, hogy egyetlen hagymáról sem lehet végtelen számú réteget lehúzni, így aztán hagyták a velejéig hámozott zöld ogrét, hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal. Kár lett volna azonban Shrek részletesen kidolgozott világáért, előszedték hát az egyetlen karaktert, aki elbír doromboló hátán egy egészestést: az egyszerre csábító macsó, és ellenállhatatlanul cuki Csizmás kandúrt, majd újjáélesztették a paródiába fordult klasszikus meséket. Összekapargatva a kvadrológiából kimaradt sztorikat megszületett Csizmásék nagy kincsvadász kalandja, amely barátságról, becsületről és árulásról szól, no meg az egyszerre vicces és aranyos macskatermészetről, amivel manapság könnyebb eladni egy filmet, mint kutyákkal és gyerekekkel együtt.

A Shrek az elsők között bontotta le a mesékről a cukormázat, emellett az Álomgyár nagy alakjait is bevonta az új elgondolás felépítésébe: a kitalált karakterek úgy összefonódtak (szinkron)színészeikkel, ahogy azt addig csak élőszereplős filmekben tették. A trend mára abszolút elterjedt, az Aranyhaj dalait celebek éneklik, a Rio zenéjét Will.I.Am és Jamie Foxx dobja fel, a Gnómeó és Júlia egyik törpéje Elton John hangján szerenádoz, még a Hupikék törpikéket is Katy Perryvel adták el. A Csizmás, a kandúr kezdetektől Antonio Banderas és Salma Hayek korábbi szerepeinek spanyolos vérmérsékletére épít, mexikói tájakon járunk, a két latin szerető között izzik a levegő, hősünk maga az elmacskásodott Zorro. Nagy kár, hogy a más kulturális környezet (no meg a magyar szinkron) ezt a réteget lefosztja a filmről, így aztán a középszerből sem a látvány (lásd Kung Fu Panda 2.), sem a forgatókönyv (bármelyik Pixar) nem emeli ki – marad a humor, ami még mindig egyedi, de korántsem üt úgy, mint a Shrek-univerzum születésekor. Macskabolond Desperado fanoknak kötelező, pláne ha az animációs médium is szívügyük, de hányan vagyunk ezzel így?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10906