KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Noé bárkái

Győrffy Iván

Magyar, 1982. Írta és rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

 

Százéves születésnapot nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el. Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig.

Pályájának egyik csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje, amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.

Extrák: angol felirat, a cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből, valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11606