KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Samba

Barkóczi Janka

Samba – francia, 2014. Rendezte és írta: Eric Toledano és Olivier Nakache. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Omar Sy (Samba), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Izia Higelin (Manu). Gyártó: Quad / Ten Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 120 perc.

Samba, nevével szöges ellentétben, bizonytalanul mozog a parketten, félénk a nőkkel, kigyúrt izmaival együtt is kissé esetlen. Problémáinak fő forrása mégsem ez, hanem a nyomasztó tény, hogy tartózkodási engedély hiányában bármikor kitoloncolhatják Franciaországból. Amikor a jólelkű szenegáli migráns, aki magát illedelmesen meghúzva évek óta mosogat különböző hotelek hátsó traktusaiban, egy jobb állás és egy teljesebb élet reményében nagy lépésre szánja el magát, a hatóság kíméletlenül lecsap, hogy érvényesítse a törvény szigorát. A férfi egyetlen reménye ebben a helyzetben a bevándorlási hivatal jogsegélyszolgálata, ahol szerencsés módon rálel az üzleti szférából érkező, idegösszeomlását szociális munkával kúráló Alice támogatására.

Az Életrevalókkal berobbanó Olivier Nakache – Eric Toledano rendezőpáros ebben a könnyed hangvételű romantikus filmben másodszor használja fel az egyszer már sikeresnek bizonyult receptet. Sok humorral, mérhetetlen életigenléssel dolgoz fel egy olyan témát, amely a valóságban közel sem lehet rózsásnak nevezni. A toleranciáról és esendőségről szóló kedves történet sorra veszi azokat az abszurd szituációkat, amelyekkel az illegalitásban élők nap mint nap szembesülnek, ezzel a lazán felskiccelt katalógussal pedig hol megnevettet, hol megríkat. Az Életrevalók óta szupersztárrá nőtt Omar Sy és a Lars von Trier munkáival különösen divatossá váló Charlotte Gainsbourg a főszerepekben meglepően jól rezonál egymásra, a tagbaszakadt, őszinte afrikai férfi és a sápadt, neurotikus európai nő találkozása még a sok klisé ellenére is szerethetően visszafogott marad. A duett megválasztása egyszerre biztosítja a színvonalat és a nézők figyelmét, noha a forgatókönyv a korábbiakhoz képest ezúttal meglehetősen kiszámíthatónak, kevéssé kidolgozottnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12151