KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne zavarjatok!

Vajda Judit


Une heure de tranquillité – francia, 2014. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Florian Zeller művéből Patrice Leconte. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Christian Clavier (Michel Leproux), Carole Bouquet (Nathalie), Valérie Bonneton (Elsa), Rossy de Palma (Maria). Gyártó: Fidelité Films. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 80 perc.

 

Patrice Leconte új filmjét Florian Zeller (Apa) színdarabja alapján forgatta. A rutinos alkotó sikerrel dinamizálta az egyetlen helyszínen, egyetlen bő óra alatt játszódó komédiát, így műve kifejezetten lendületes – ez minden pozitívum azonban, amit a Ne zavarjatok!-ról el lehet mondani. A vígjáték Michel hányattatásait meséli el, aki nem akar mást, mint a barátja érkezéséig rendelkezésére álló egy óra alatt meghallgatni egy, igen beszédesen Me, Myself and I címet viselő dzsesszlemezt. A mű alapkonfliktusa, hogy a főhősnek még ez az aprócska vágya sem teljesülhet, mert mindenki pont ebben az egy órában találja meg valamivel. Ám ahogy halad előre a cselekmény, mind egyértelműbbé válik, hogy nem a főhős környezetében élők a kibírhatatlanok, hanem a szinte már a szociopátiáig közömbös, egoista férfi, akinek fontosabb egy lemez meghallgatása, mint bármi más.

Sajnos az alkotók mindezt úgy mutatják be, hogy a cél érdekében megfeledkeznek a logikáról: az óra ketyegésével egyre inkább teljesíthetetlen missziónak eleve okafogyottá kéne válnia, a Michel körül felbukkanó incidensek viszont egyre erőltetettebbek. A tetőpont az, amikor a helyzetkomikum fokozása érdekében a férfi nem vesz tudomást egy kulcsmondatról, amit a jelenet egy másik résztvevője a néző számára is tisztán hallhatóan ismételget neki, holott korábban semmiféle utalást nem kaptunk arra nézve, hogy főhősünk süket vagy ostoba lenne. Pedig a központi figura körül kialakuló káoszt egyetlen helyszínen, szűk határidőn belül bemutató opusoknak vannak hagyományai a francia moziban. Sőt éppenséggel a franciák csinálják a legjobban: lásd a Dilisek vacsoráját vagy a Hogyan nevezzelek?-et. A jól bevált francia minőséget azonban most máshol kell keresnünk, ezúttal a dilisek vacsorájának díszvendégei maguk az alkotók voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12227