KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lázadó

Sándor Anna

Insurgent – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Brian Duffield, Akiva Goldsman. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Beatrice), Ansel Elgort (Caleb), Theo James (Four), Kate Winslet (Jeanine). Gyártó: Mandeville Films / Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 119 perc.

Az Éhezők viadala-klónként bemutatkozó A beavatott-trilógia második része a kiválasztottságra és a különlegességre fókuszáló young adult-filmek vegytiszta tételmondatait sűríti két órába. Ez némi távolságtartással felettébb szórakoztató és tanulmányozásra méltó. Az abszurd itt a magát halálosan komolyan vevő forgatókönyv és a filmet a szándékolatlan műfajparódia határára sodró kijelentések között feszül. A zsánerre jellemző témák pedig (a megbocsátani tudás, az önelfogadás fontossága stb.) szemérmetlenül olcsó megoldásokkal tolakodnak elénk.

Pedig az első rész sikere hatására az első két Alkonyat-filmmel befutó Summit Entertainment érzékelhetően több pénzt fektetett a filmbe: az akciójelenetek látványosabbak és lendületesebbek. A történet nem sokkal az előzményeket követően folytatódik. A kasztrendszer belső harcaitól tépázott, posztapokaliptikus Chicagóból elmenekült kis csapat a hippi-amish romantikát idéző „barátságosak” csoportjánál bujkál − majd kényszerül ismét harcra. A papírmasé hősnő és szerelme kalandjai ezúttal azonban a földalatti ellenállási mozgalom feltérképezése és egy rejtélyes doboz köré szerveződnek. Az utóbbiba rejtett üzenet megismerésétől várja kegyetlen akcióinak igazolását ellenfelük, a fasisztoid tudósnő. Itt el lehetne tűnődni akár gender kérdéseken is. Például azon, hogyan tolja A lázadó még nőközpontúbb irányba a mainstream young adult disztopikus filmet. A tiszta szívvel elkötelezett, illetve az elvetemültebb YA-rajongók közé ékelődött egyszeri néző viszont csak az Éhezők viadala minden ízében leegyszerűsített, tévés verzióját kapja. Ám ennél a (részben) hasonló műfajú The 100 című sorozat is bevállalósabb − és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12232