KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tízezer km

Forgács Nóra Kinga

10.000 km – spanyol, 2014. Rendezte: Carlos Marques-Marcet. Írta: Clara Roquet és Carlos Marques-Marcet. Kép: Dagmar Weaver-Madsen. Szereplők: Natalia Tena (Alex), David Verdaguer (Sergi). Gyártó: Lastor Media / La Panda / TVE. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.

 

A 10.000 Km nem randimozi és nem is szerelmesfilm a szó megszokott értelmében. Cserébe aktuális és pontos alkotás, amit korunk egyre általánosabbá váló jelenségéről, a távkapcsolatról, és úgy általában a kapcsolatok mibenlétéről nézhetünk. Alex és Sergi már hét éve élik együtt hétköznapjaikat barcelonai albérletükben, szerelmesek, és közben útjukat, kiteljesedésüket kereső fiatal felnőttek is. Éppen a gyermekvállalás projektbe csöppenünk a film felütésében, az intimitás visszafogott és részletgazdag, ugyanakkor az erőviszonyok is finoman felvázolódnak. Majd kiderül, Alex egy évre Los Angelesbe költözhet egy fotós ösztöndíjjal.

Ettől kezdve a film egy távkapcsolat analitikus bemutatása. Mindkét szereplőt lefejti a hétköznapokról, és beleveti abba a bizonyos virtuális térbe, melyben a távol töltött napok alatt találkozni, beszélgetni tudnak, miközben kizárólag saját apartmanjukban izolálva mutatja meg őket. A mozi erőssége éppen az, amin el is bukhat: nehéz volna megszeretni hőseinket, hiszen csak alapokat tudunk meg róluk, egy történet vázlatát, így azonosulni sem lehet senkivel. Minden néző a saját magában lévő kételyekre, tapasztalatokra kell, hogy rákérdezzen. Vajon mennyire erős egy kapcsolat, vajon azt az életet éled-e benne, amit szeretnél, vagy csak szeretnéd, hogy ez legyen a számodra ideális élet? Vajon a fizikai távolság idegenít-e el, vajon a lehetőségként adott virtuális kommunikációs módok összekötnek-e? Alex lefotózza Silicon Valley elhagyatott épületeit, ahol emberi kapcsolatok adatait tárolják a szerverfarmok. Miközben a klasszikus eszközökkel, egy-egy lakásbelső díszletén keresztül jelenik meg a két ember lelkiállapota, a legújabb formátumokkal keresik egymáshoz az elég erős WiFi jelet. A kérdés az, hogy meg lehet-e osztani egymással a hétköznapokat online? És vajon mi vezet a távolsághoz, netán már eredetileg is ott volt?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12385