KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible – Titkos nemzet

Kránicz Bence

Mission: Impossible - Rogue Nation – amerikai, 2015. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Drew Pearce és Christopher McQuarrie. Kép: Robert Elswit. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Rebecca Ferguson (Ilsa), Jeremy Renner (Brandt), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Sean Harris (Lane). Gyártó: Bad Robot / Skydance Production / Odin / Alibaba Picture Group. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

Húsz évvel ezelőtt Tom Cruise hívta életre producerként a Mission: Impossible-t, nagyjából a harmadik rész óta pedig a sorozat a sztár személyes játszóterét jelenti. Míg a nyitófilm osztott nézőpontjaival, hideglelős suspense-jeleneteivel még egyértelműen magán hordozta Brian De Palma keze nyomát, addig az újabb epizódoknak Cruise az első számú szerzője. A Titkos nemzetet levezénylő, a színész házi rendezőjének tekinthető Christopher McQuarrie (Jack Reacher) csupán olyan apróságok révén csempészheti bele magát a filmbe, mint az egyébként unalmas és vértelen főgonosszal való fizikai hasonlóság – eközben Cruise repülőgép-szárnyakon ugrálva bizonyítja tettrekészségét és dominanciáját férfiként és szerzőként egyaránt.

Minderre finom öniróniával reflektál a főhős legendája és személyes vonzereje köré épülő történet – Ethan Huntot szökevényként látjuk viszont, titkosügynök-csapatának tagjai a CIA utasításai ellenére, csak barátságuk miatt tartanak vele –, a Szindikátus nevű, kiugrott kormányügynökökből verbuvált terrorszervezet fenyegetése viszont sablonos és tét nélküli marad. Az előző részhez hasonlóan most is akad néhány pazar akciójelenet, elsősorban a casablancai motoros üldözés és Az ember, aki túl sokat tudott Hitchcock-klasszikusából átemelt operai merénylet szekvenciája. Ám ahogy a Fantom protokollban, úgy ezúttal is formulaszerű, meglepetések nélküli akciófilmes dramaturgiai vázat díszítenek az attrakciók, emiatt a valódi feszültség hiányzik a filmből.

Nézőpont kérdése, hogy az öltönyös kémfőnökök intrikái ellenére is együgyűnek ható sztori a kínzó ötlethiány jele, vagy a közönség zavartalan szórakoztatása érdekében hozott áldozat, a végeredmény azonban a közepesnél kicsit jobban sikerült kilencvenes évekbeli James Bond-epizódokat idézi – sajnos, Pierce Brosnan eleganciája és humora nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12392