KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dübörög a szív

Vajda Judit

Ricki and the Flash – amerikai, 2015. Rendezte: Jonathan Demme. Írta: Diablo Cody. Kép: Declan Quinn. Szereplők: Meryl Streep (Ricki), Joshua (Sebastian Stan (Joshua), Kevin Kline (Pete), Mamie Gummer (Julie). Gyártó: Clinica Estetico / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.

„Jó repülést!” – mondja az exférj a kiöregedett, de azért igencsak aktív rockénekesnőnek, Rickinek. „Az nem rajtam múlik!” – hangzik a válasz. Ugyanez elmondható Ricki egész életéről: nem rajta múlt, hogy nem volt ott a lánya esküvőjén, nem rajta múlt, hogy a házasság tönkre ment és nem rajta múlt, hogy a lánya ezért öngyilkos akart lenni. Csak éppen nem volt mellette. Ahogy sohasem. Rickin egyedül az múlt, amikor meghozta azt a döntést, ami egész életére kihatott: családja helyett a zenét választotta, azt, hogy egy ócska bárban énekeljen hűséges, lepukkant bandájával.

A korábban is erős női történeteket megfogalmazó Diablo Cody forgatókönyvíró ezúttal olyan asszonysorsot tár elénk, amely szépen beillik egy korábbi siker, A pankrátor feminin/feminista párdarabjának. Úgyszintén egy nyolcvanas évekből itt ragadt dinoszauruszról mesél, akinek szétesőben lévő életét egyrészt a lányával való viszony rendezése, másrészt egy rokonlélekkel való párkapcsolat oldhatja meg (a két film között még olyan apró párhuzamok is akadnak, mint hogy szenvedélyük mellett civilben mindkettő hőse áruházi eladóként dolgozik).

A Dübörög a szív emellett a főszerepet játszó színésznő, Meryl Streep életműve egyik darabjának ikerfilmjeként is működik. Az 1990-es Képeslapok a szakadékból énekes-színésznőjeként Streep az anyjával birkózott folyamatosan, míg most magukra hagyott gyerekeivel, közülük is elsősorban a lányával kell kibékülnie. És a film stílusa is régi időket idéz – sőt még régebbieket: olyan lassan, ráérősen csordogál, mintha nem napjainkban, hanem a hetvenes években készült volna. Például 1977-ben, a Bobby Deerfield idején, amikor még nem a szuperhősök voltak az izgalmasak, hanem egy melankolikus autóversenyző. Vagy egy boldogtalan énekesnő, aki szabad akar lenni – egy olyan világban, ahol ez csak a férfiaknak szabad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12427