KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Power Rangers

Kránicz Bence

Power Rangers – amerikai-kanadai, 2017. Rendezte: Dean Israelite. Írta: Matt Sazama története alapján John Gatins. Kép: Matthew J. Lloyd. Szereplők: Becky G. (Trini),Ludi Lin (Zack), Dacre Montgomery (Jason), Naomi Scott (Kimberly), RJ Cyler (Billy). Gyártó:  LionsgateSaban Brands. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A japán popkultúra igazán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tört be Nyugatra, egyként inspirálva játékgyárakat, filmstúdiókat és szépírókat. Bár az „inspiráció” kissé finomkodó kifejezés az ekkor induló Power Rangers tévésorozat és az 1975-től futó Himitsu Sentai Gorenger viszonyára, pontosabb volna szolgai másolatról beszélni. Az amerikai verzióból nem is lett soha fősodorbeli siker, az ütemesen érkező nagyjátékfilmek és szériák megmaradtak a videótékák alsó polcain és a Fox Kids matinésávjában.

A friss rebootot a szuperhősműfaj népszerűsége magyarázza, ennek megfelelően civil diákok és szuperharcosok között is nagyobbak a különbségek: nem népszerű alfahímek és szupernőstények (a ’95-ös filmben egyenesen extrémsportolók) válnak bolygónk védelmezőivé, hanem a Nulladik óra tinisémáiba illeszkedő, maguk módján egyformán kitaszított iskolások. Évezredek és fényévek távolából érkező természetfeletti képességeiket is vonakodva állítják a jó ügy szolgálatába, sőt szuperharcossá csak a játékidő utolsó harmadában válnak. Igazi feladatuk a rangerré váláshoz szükséges egymásra hangolódás, színes átalakulásuk az igaz barátság jutalma és metaforája lesz.

Ahhoz, hogy e szép gondolatból jó film születhessen, nem ártott volna kicsit is érdekessé tenni a hősök személyiségét vagy viszonyaik alakulását, ám ettől messze vagyunk. Mind a fiatalok, mind a földönkívüli hatalmasságok végtelenül lapos és vértelen figurák, Elizabeth Banks főgonoszához képest az egykori Atomcsapat lilaképű, nyálkás Ivan Ooze-a Darth Vader kaliberű ellenféllé magasztosul. Nem hittük volna, hogy eljön ez a perc, de most érdemes leporolni a kilencvenes évekbeli Power Rangers-kazettákat, és működő videót keresni hozzájuk a pincében – szórakoztatóbb foglalatosság, mint az új változat megtekintése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13201