KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyönyörű mocsokságok

Köves Gábor

 

Stephen Frears ott folytatja, ahol legutóbb abbahagyta: saját lelkiismerete és mások elvárásai között ingázik. Újdonságképpen most egy filmen belül teszi mindezt, pontos arányérzékkel, jó ízléssel. Sikerrel ötvözi a társadalmi igazságtalanságokra fogékony, szociografikus elkötelezettségű iskola érzékenységét a thrillerek hősökre és gonoszokra osztott fekete-fehér álomvilágával. Főhőse Okwe, az afrikai orvosból lett illegális bevándorló, nappal taxis, éjszaka portás Londonban. Tartásában, erkölcsi meggyőződésének szilárdságában és kifogástalanul vasalt ingeiben van valami népmeseien lefegyverző. Az összefonódó küzdelmük során hősünkbe beleszerető, Amerikába vágyó török lány is nehezen illeszthető a valóságos figurák sorába. Ahogy a gonoszok is hol egy ördögi vigyorú főportás, kíméletlen bevándorlási ellenőr vagy eunuch-kinézetű zugvarrodás képében állnak boldogulásuk útjába. Frears filmje valós környezetbe helyezett romantikus fantázia. A fordulatos történetben szervkereskedők és a bevándorlási hivatal emberei borzolják kedélyeinket, a WC-ből egy emberi szív kerül elő, a Baltic Hotel elnéptelenedett folyosói a Ragyogás dermesztő légkörét idézik, s nem marad el a hitchcocki suspense-technika alkalmazása sem. Egyszer-egyszer azonban a rendező felemeli kameráját a bevándorlók szemmagasságából, és elnéz London szép és büszke metropolisza felett. Mintha csak bejelölné a világok határait. Frears alvilága fölött ott magasodik elérhetetlenül, délibáb-módjára a Tower, a Szent Pál székesegyház és a Picadilly Circus. A Gyönyörű mocsokságok szépen felépített romantikus mese, mégsem hazug film. Az arany középutat választó, jól sikerült kísérlet, melyben győznek a jók, és megbűnhődnek a rosszak, de a háttérből időnként átszivárog valami a kültelki presszók és taxiállomások kellemetlen világából, és a hősök mögül előtűnik néha egy-egy egykedvű, fásult arc, melyek többet mondanak nyomorról és embertelenségről, mint minden direkt törekvés és drámai illusztráció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1759