KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Karib-tenger kalózai

Vaskó Péter

 

Föltámadott a tenger, a kalózok tengere! A kalózfilm tetszhalott zsánere, mely különösen a ’40-es, ’50-es években élte virágkorát, jelentem, újjáéledt! Mégpedig akció-vígjáték formában lightos zombi-beütéssel: az A Karib-tenger kalózai a klasszikus Kincses sziget tematikát jó arányérzékkel ötvözi humorral és olyan horror-klasszikusokból vett idézetekkel, mint A köd vagy az Evil Dead 3. részének csontváz-burleszkje.

Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) kalózhajóját, a Fekete gyöngyöt, pusztító átok sújtja, amelyet csak véráldozattal lehet feloldani. Ehhez hozzávalónak éppen hősünk, Turner kovácsinas (Orlando Bloom, alias Legolas) szerelmét Elizabeth Swannt (Keira Knightley) szemeli ki. Turner a mentőakcióhoz váratlan segítségre lel a rummérgezéstől és napszúrástól kissé kótyagos, foglalkozása szerint exkalóz, Sparrow kapitányban (Johnny Depp), és együtt vágnak neki, hogy a rosszcsont Barbossa koszos körmérre nézzenek.

A közelmúlt kalózos kísérletei, mint Roman Polanski Kalózokja vagy Renny Harlin Cutthroat Islandje, még elvéreztek, most azonban a rendező Gore Verbinskinek (A mexikói, A kör) romantika és humor, kincs és lábszárcsontok olyan szerencsés találkozását sikerült megteremtenie, amely a filmes listák élére katapultálta filmjét. És joggal: a mese működik, a helyszínek, kosztümök és díszletek kifogástalanok, a poénok ülnek, a színészek, különösen Johnny Depp és Rush, remekelnek. Az ötletekben való tobzódás és a rendezés felszabadultsága az egykori új-Hollywood legszebb napjait idézi.

A rendező és a híresen effektmániás producer (Jerry Bruckheimer) egyes jelenetekben gazdagon, de szerencsére nem feltétlen hódolattal áldoznak az utóbbi időben egyre jobban imádott nagy Pixel-démonnak. A digitális trükköket ízléssel és mértékkel adagolják, így látvány és színészi játék nem konkurálnak, mint inkább szerencsésen kiegészítik egymást, megadva minden nézői rétegnek a magáét.

Homlokpántos Szándokán, a maláji csáklyamester után („tenger tigrise, támad a banda”) jó eséllyel az A Karib-tenger kalózai lehet a következő családi kalóz-kult idehaza. Aki kihagyja, kiszúr magával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2217