KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Reménytelen gyilkosok

Bikácsy Gergely

 

Nyugat-Európa alulnézetbõl: prostituált kis vietnami lány, nagydarab fekete haiti utcai zenész, meg két kétes foglalkozású jóbarát, egy horvát és egy grúz. A két utóbbi kezdõ bérgyilkos, van egy portugál barátnõjük: õ sem felsõbb leányiskolát végzett. Mannheimben élnek, bár inkább vegetálnak. E háttér-helyszín olyan, mint minden európai iparváros hátsó kijárata: én e filmbõl csak csúfságát látom, úgy gondolom, a szereplõk is. Haldoklik a horvát bérgyilkos anyukája. A grúznak kellene megölnie jópénzért valakit, de fél, leissza magát, eltéveszti a célszemélyt, feladja. Véletlenül italt tölt a vietnami lány apukájának hamvait rejtõ szép kis hamvvederbe, s fenékig issza. Saját kérésére megöli a hosszan haldokló anyukát. Balfék bérgyilkosaink most a böhöm haitit bíznák meg a gyilokmunka elvégzésével, de az inkább önmagából áldoz fel valamit: kiveteti az egyik veséjét, hogy Ausztráliába mehessen vietnámi szerelmével. Így búcsúzunk tõlük. Talán mégis maradnak majd, és vegetálnak tovább; élnek, míg meg nem halnak.

Hideg német táj bolondos grúz ecsettel – nem a legrosszabb ötvözet. Ebben a hideg tájban melegszívû és elbutult figurák botladoznak: csak természetes, hogy egyikük sem német, még a meggyilkolandó célszemély is orosz emigráns. Felelõtlenség, sodródó hajlam, bizonytalanság, bánatosan idétlen tehetetlenség bénítja õket, inkább kótyagos áldozatok, mint szépjövõjû gyilkosok. Vetítés közben csak természetes, hogy Joszelianira gondolunk, s bizonyára rá gondolt a grúz rendezõ is. Világa kevésbé rokonszenves, mint a mesteré: sötétlõen szennyes benne az élet, hõsei legyintve és tunyán poshadnak bele; a környezet csúfabb, itt semmiféle igazi líra nem foganhat meg, még anti-líra is alig. A szereplõk nemcsak gyilkolni, de gondolkodni képtelennek látszanak, varázsuk csekélyebb, mint boltozatos butaságuk és életképtelenségük. Az ennek a szellemes és olykor még eredetiséget sem nélkülözõ filmnek a gyengesége, hogy mind a filmbeli figurák, mind az õket játszó színészek eléggé halványak – a vietnami lány karcos rajzú alakja, riasztó sorsa marad meg bennünk legtovább, a film igényes fekete humora is az õ jeleneteiben csendül erõsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2430