KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Kedves Olvasó!

A szerkesztőség

 

Ünnepi számot tart kezében. A „nagyalakú” Filmvilág, az elmúlt évtizedekben gyakran el-parentált, de újból és újból feltámadó folyóirat, a vidám túlélő, most, 2019 szeptemberében negyven éves.

Bármennyire tisztelettel viseltetünk is lapunk múltja iránt, alig rejthetjük el mosolygásunkat a ma már ne tagadjuk, sokszor naivnak tetsző képzelgések fölött, amellyel a folyóirat húsz éves jubileumán, 1999 szeptemberében megjelentetett jövendölések fürkészték az elkövetkezendő húsz esztendő, vagyis a mi jelenünk titkait. Persze, tudjuk, az időben előbbre tartók mindig igaztalan fölényt érezhetnek a múltbeli jóslatok valóságtartalmát illetően, elődeink is triumfáltak az ő elődeik fölött, a történelem sem más, mint e triumfálások láncolata, mégis, vesszük magunknak a bátorságot, hogy néhány archív cikk közzétételével megosszuk olvasóinkkal ezt az élményt. Önökre bízzuk, vessék össze tapasztalataikkal a képzelet játékait.

Az 1999-es szeptemberi szám szerkesztői bizonyosak voltak benne, hogy a jövő a digitális mozgókép és a virtuális szórakozásjegyében telik majd, de azt például nem sejthették, hogy a mindenható szimulakrum uralma hamarosan pünkösdi királyságnak bizonyul, s csak sokéves áramszünet után lehet újra elektronikus képben gondolkodni. Remélték, hogy a Filmvilág húsz év múlva is létezik majd, de azt nem tudhatták, hogy 2009-ben a nyelvőrség elől kell bujkálniuk, ósdi írógépen kopogva ki a szabad szellem S.O.S jeleit. Ismerték ugyan korábbról a hivatal packázásait, később a kiszolgáltatottságot a pénz diktátumának, de ilyen viszontagság lehetősége meg sem fordult fejükben.

Ma már nehéz rekonstruálni, miként alakult végül kedvezően a Filmvilág sorsa. Mindenféle szóbeszéd kering arról, hogy egy manausi kaucsukkereskedő a Filmvilág javára végrendelkezett, mások esküsznek, hogy 2011-ben a lap az első és egyben utolsó Monte Carlo-i szerencsejátékfilm-fesztiválra akkreditált kritikusa nyerő szisztémával érkezett. Ki tudja. Mindenesetre örömteli tény, hogy a Filmvilág Alapítvány jelenlegi, 2019-es anyagi helyzete megengedi, hogy a magyar filmgyártás bőkezű mecénása lehessen.

Kedves Olvasó! Kérjük, fogadja jubileumi összeállításunkat éppoly érdeklődéssel, mint amilyennel elődeink indultak el kalandos filmodisszeiájukra abban a barbár és veszedelmes korban, az idő meghódítása előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4555