KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Suliláz

Németh Áron

School Daze – amerikai, 1988. Írta és rendezte: Spike Lee. Szereplők: Larry Fishburne, Giancarlo Esposito, Tisha Campbell, Spike Lee. Forgalmazó: Warner Home Video. 120 perc.

 

Spike Lee, a nyolcvanas évek új hangja, egyszemélyes „fekete hullám”, a négerbánat mítosztalanítója miután 1986-ban megalkotta a későmodernista Nola Darlingot, még abban az évtizedben az afro-amerikai zárványlét kissszerű tragikumának lett krónikása, a négerkirályságoknak lett csípős nyelvű udvari bolondja. A Sulilázban, majd a Szemet szemértben az önmeghatározásukat a kirekesztésre építő amerikai kasztokat bírálta a sajátjaival szemben is kritikusan fogalmazva.

Ezek azok a boldog nyolcvanas évek, a lassú, de biztos gyarapodás időszaka, amikor Martin Luther King harca már csak nosztalgia tárgya, viszont még nem látható az eljövendő Clinton-éra gazdasági, technológiai szárnyalása szülte mélynyomor, és nem érzékelhető az e látványszabadság mögött settenkedő, főleg a leszakadó néprétegeket sújtó zérótolerancia. Az 1988-as Suliláz a fekete identitáskeresés pangásának a filmje. Mit tehetnek az önmeghatározásukat jórészt az elnyomatásból és az elszeparálásból merítő nép fiai a kényelmes engedmények és a piti alkuk langymelegében, a „niggerek” gulyáskommunizmusában? Hát magyaros frusztrációval elkezdenek klikkesedni a fajtájukon belül, a bőrszín különböző árnyalatai alapján jelölnek ki maguk között jó négereket és rossz négereket.

Lee filmjének egyetemistái a leendő fekete értelmiség, a jelenlegi Bush-adminisztráció csinovnyikjainak szellemi sötétségét tárják elénk. A zenei betétekkel erősített cselekmény musicales könnyedséggel mutatja be az egyetemi hétköznapok hőzöngő nihiljét és a felszín alatt párolódó konfliktusokat, műbalhékat. Lee szolgalelkű prakticizmus és a szenvelgő idealizmus ütköztetésére építő filmje nem nélkülözi a drámai súlyt, de közben szórakoztató marad. Viszont aki csak felhőtlen szórakozást akar, az fogja be az utolsó mondatnál a fülét.

 

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8712