KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Evan, a minden6ó

Csillag Márton

Evan Almighty – amerikai, 2007. Rendezte: Tom Shadyac. Írta: Stve Oedekerk. Kép: Ian Baker. Zene: John Debney. Szereplők: Steve Carell (Evan), Morgan Freeman (Isten), Lauren Graham (Joan), John Goodman (Long). Gyártó: Universal Pictures / Columbia Pictures / Spyglass Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Egy sikeres vígjátékrendező körülbelül annyit ér kedvenc színésze nélkül, mint egy folytatás folytatnivaló nélkül. A négy évvel ezelőtt készült A Minden6ó egyfilmes poénja elegendő volt arra, hogy Jim Carrey különleges mozgáskultúrája és a legmodernebb digitális trükk-folyam bő másfél óra erejéig egymásra találjon, és megmutassák az ezredforduló emberének, hogyan festene ma, ha valakinek minden kívánsága valóra válhatna. Tom Shadyac rendező a tőle megszokott ízléstelen eleganciával (Ace Ventura, Bölcsek kövére) hozta is a családi vígjátékoktól elvárható vonós aláfestést és plasztikus cselekménybonyolítást, ám A Minden6ó összességében inkább volt nevezhető a gumiarcú színész jutalomjátékának, mint a téma kivesézésének.

Az új főhőst (Steve Carell) bevezető, de továbbra is a régi Istennel (Morgan Freeman) operáló folytatás sok tekintetben elmarad elődjétől: emberfeletti hatalom gyakorlása helyett emberfeletti erőfeszítést kíván meg a címszereplőtől, az elpotyogtatott madárkakák verbális viccekhez viszonyított aránya siralmas, és az egész cselekmény olyan olcsó környezetvédő közhelykeretbe van csomagolva, hogy attól még az Összekutyulva alkotói is elszégyellnék magukat. A tisztánlátás kedvéért: Evan Baxter egykori tévés műsorvezető, akit frissen neveztek ki kongresszusi képviselővé, ezért családjával együtt Washington egyik csendes elővárosába költözik. Szeretné szépen lassan teljesíteni választási ígéretét, azaz „megváltoztatni a világot”, de ebben látszólag akadályozza őt Isten, aki arra kényszeríti, hogy Noé mintájára bárkát építsen, majd egy költséges 3D-animációs jelenetsor végére megleckéztesse a rosszakat, és egy kicsivel hozzájáruljon egy jobb világ építéséhez. A címszereplő Carell becsületére váljon, hogy a szirupos dramaturgia és az egyre borzosabb jelmezek súlya alatt is játszik az arca és a hangja, és bár egy-két nemzeti parkot igen, magát a filmet már nem tudja megmenteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9088