KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Királyság

Vízer Balázs

The Kingdom – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan. Kép: Mauro Fiore. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Jamie Foxx (Fleury), Ashraf Barhom (Al Ghazi), Chris Cooper (Sykes), Jennifer Garner (Mayes), Jeremy Piven (Schmidt). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 110 perc.

 

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is látunk a vásznon: a bűnügyi helyszínelős sorozatok egzotikus moziváltozatát, politikai kérdésfelvetést, vagy egy újabb hazafias kommandósfilmet. Szerencsére a furcsa keverék valahogy működik, némi fals patrióta mellékzörej ellenére is.

A politikai korrektség vektorosan kivetíthető, kényelmesen lehet a nyugati világtól merőben eltérő kultúrára is alkalmazni, mint amilyen például a Közel-Kelet, csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Hollywoodi nyelven ez azt jelenti, hogy egy arab is lehet jó hazafi, példás családfő és remek rendőrtiszt – majdnem olyan, mint egy igazi amerikai. Merthogy Peter Berg filmjének igazi főszereplője egy szaudi rendőr, Al Ghazi ezredes (Ashraf BarhomMennyország most), és csak aztán jönnek a megszokott módon bátor, találékony, satöbbi amerikai hősök. Bomba robban ugyanis Rijádban az amerikai olajipari munkások szigorúan őrzött lakóhelyén, vagy száz áldozattal, ezért a hivatalos eljárást megkerülve egy FBI-os nyombiztosító csapat érkezik a szaudi fővárosba, Al Ghazi ezredes az ő biztonságukért felel, de az is a feladata, hogy minél jobban korlátozza a mozgásukat. Ronald Fleury ügynök (Jamie Foxx) és csapata – a vicces Chris Cooper, a túl komoly Jennifer Garner és az irritáló Jason Bateman – azonban lassan a saját oldalára állítja, és együtt persze sikerül megtalálniuk a felelősöket, ami színtiszta jenki logikát követ, de Berg ügyesebb annál, hogy csak ez dominálja a filmet. A büszke, okos ezredes karaktere, a szaudi főváros apró rezdülései, a helyi szokások és erőviszonyok remek érzékeltetése nemcsak színes hátteret rajzol a történetnek, hanem annak részévé válik – és nagyjából feledteti, hogy milyen, a co-producer Michael Mann nevéhez méltóan izgalmas, de sablonos tűzijátékkal körített lezárást kapunk a legvégére.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9206