KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Spiderwick krónikák

Kovács Gellért

The Spiderwick Chronicles – amerikai, 2007. Rendezte: Mark Waters. Írta: David Berenbaum, Ted Elliott és Terry Rossio. Kép: Caleb Deschanel. Zene: James Horner. Szereplők: David Strathairn (Arthur Spiderwick), Sarah Bolger (Mallory Grace), Freddie Highmore (Jared Grace/Simon Grace), Mary-Louise Parker (Helen Grace). Gyártó: Kennedy/Marshall/Nickelodeon. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 96 perc.

 

Az utóbbi években megszaporodott, fantasy-motívumokkal díszített hollywoodi mesefilmek többségének egyik legnagyobb hibája, hogy minden kockájukon érződik egyfajta izzadságos, kínos igyekezet. Annak dacára, hogy az alapanyagként szolgáló könyvek esetenként jóval korábban jelentek meg nyomtatásban, mint J. K. Rowling regénysorozata, a készítők úgy loholnak Harry Potter nyomában, mintha a szemüveges varázslótanonc színre lépése előtt nem léteztek volna mítoszokba kapaszkodó ifjúsági kalandfilmek.

A két legutóbbi próbálkozás, az arcpirítóan ostoba Ébredő sötétség és a jó szándékú, ám feleslegesen bonyolult szövésű Az arany iránytű után most végre olyan adaptáció kerül a filmszínházakba, amely nem szándékozik beállni az egyre elkeseredettebb versenyzők sorába. A Spiderwick krónikák története varázslatos, bár nem túl eredeti: három testvér és édesanyjuk egy ódon, erdőszéli házba költöznek, ahol a gyerekek egy fantasztikus feljegyzésekkel teli könyvre bukkannak. A mágikus lapok titkát pecsét és egy mézfüggő manó őrzi. De nem eléggé!

Az önfeledt mókázás izgalmairól a gondosan felépített menekülős-ijesztgetős jelenetek gondoskodnak, valamint humorban és finoman adagolt erkölcsi tanulságokban sincs hiány. Ami pedig a mesebeli figura-garnitúrát illeti: a digitálisan animált koboldok, tündérek és szörnyetegek olyan szerethetőre sikeredtek, hogy „alakításukat” látva talán még Jim Henson, a bábművészet megboldogult amerikai mestere, a Muppet Show és a Fantasztikus labirintus szülőatyja is elismerően csettintene.

Azért persze ne legyenek kétségeink, jelen darab alkotói is bizonyára számoltak a lehetséges folytatásokkal (lesz miből forgatókönyvet írni, hiszen Tony DiTerlizzi és Hony Black tíz, gyönyörűen illusztrált kötetet jelentetett meg eddig), azonban a Mark Waters rendező által irányított csapat tanult az elődök tévedéseiből, és nem felejtette el: egy igényes mozifilm-széria nélkülözhetetlen alapkövetelménye a jól sikerült első rész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9361