KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pippa Lee négy élete

Roboz Gábor

Private Lives of Pippa Lee­ – amerikai, 2009. Írta és rendezte: Rebecca Miller. Kép: Declan Quinn. Zene: Linda Cohen. Szereplők: Robin Wright Penn (Pippa Lee), Mike Binder (Sam Shapiro), Alan Arkin (Herb Lee), Winona Ryder (Sandra Dulles), Keanu Reeves (Chris Nadeau). Gyártó: Elevation Filmworks / Grand Army / Lumina. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 93 perc.

 

Akár a serdülőkor környékén járó, akár középkorú hősök fókuszba állításával fogalmazza meg mindig más hangütésű történeteit, Rebecca Miller rendre boldogságuk elérésében akadályozott, borús élethelyzetekben veszteglő lányokról-nőkről mesél. Az érzelmi válság forrását jelentheti az egészséges szülő-gyermek viszony hiánya (lásd az Angela mániás depressziótól szenvedő édesanyját és a Jack és Rose balladája szívbeteg édesapjának közelgő halálát), vagy a párkapcsolat kudarca (a Menekülés az életbe mindhárom középkorú hősnője a megfelelő társ hiánya miatt sínylődik) – az idei Pippa Lee négy élete egyaránt merít a két krízisfaktorból.

Pippa harminc évvel idősebb férjével egy kertvárosba költözik, a hirtelen jött szabadidő azonban idill helyett az összeomlás veszélyét helyezi kilátásba számára. A gondoskodása ellenére mindig is háttérbe szorított, szerelemmentes házasságban vegetáló asszonyon fokozatosan úrrá lesznek zűrös emlékei, és a békés látszatélet mögött felsejlik fájdalmakkal terhes múltja (amelyet speed-függő anyja és drogmámoros kamaszkori sodródása határozott meg): a segítőkész magyar címben jelzett életek Miller talán legkomplexebb hősnőjét rajzolják meg nekünk.

A rendszeresen saját forgatókönyvből – és ezúttal saját regényből is – dolgozó szerzőnő ismét csak kerüli a melodrámai hangvételt, ráadásul a különböző idősíkok eleinte leleményes beemelésével (amelyek Miller korábban alig-alig érvényesített stilizáló képességét több ízben megcsillantják) az előzőeknél jóval árnyaltabbá teszi aktuális portréját. A film plakátja által ígért (ám kizárólag reklámértékkel bíró) sztárgarmadával benépesített, alkalmanként iróniától és fekete humortól sem mentesen ábrázolt élethelyzetekből kerekedő történetben a rendezőnő ezúttal meglátja a lelki béke lehetőségét – de az komoly rosszallásra adhat okot, hogy ennek esetleges eléréséhez egy ordítóan érdektelen társat tart alkalmasnak Pippa számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9895