KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szent György megöli a sárkányt

Roboz Gábor

Sveti Georgije ubiva aždahu – szerb-boszniai-bolgár, 2009. Rendezte: Srđan Dragojević. Írta: Dušan Kovačević. Kép: Dušan Joksimović. Szereplők: Lazar Ristovski (Djordje Dzandar), Nataša Janjić (Katarina), Milutin Milošević (Gavrilo Vukovic), Bora Todorović (Deda Aleksa). Gyártó: Delirium. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 120 perc.        

A kilencvenes évek szerb mozijában meghatározó alaknak számító Srđan Dragojević mindössze néhány filmmel nevet szerzett magának, később szerencsét próbált Hollywoodban, a sikertelen kísérlet után pedig visszatért a szülőhazájába, ahol leforgathatta az ország történetének egyik legdrágább produkcióját. Az első világháború idején játszódó Szent György megöli a sárkánytban egy Szávához közeli falu egyes lakóinak életébe enged bepillantást, egy helyi zsandár, igéző felesége és egy megnyomorított ex-katona között kialakuló szerelmi háromszög bemutatására összpontosítva.

Egy nagy költségvetésű háborús melodráma sejthetően azt igényelte Dragojevićtől, hogy kamatoztassa a Nyugaton tanultakat (bár ezt már megtette a maga módján a Sebekben is), lehetőleg féken tartva szerzői törekvéseit. A rendező híres-hírhedt korai munkáiban (A szép falvak szépen égnek, Sebek) többek között azt bizonyította, képes humorral színezni a történeteit (sőt az abszurdtól sem zárkózik el), kedveli az időbontásos szerkezetet, továbbá szívesen hagy teret a mellékszereplőknek is. Mindebből csupán ez utóbbit örökítette át friss művébe, a feltűnően nagy mennyiségű párbeszéd pedig Dušan Kovačević drámaírónak köszönhető (a történetből korábban színpadi változat is készült). Dragojević főként a műfaj jellegzetes konfliktusait dolgozta fel (amikhez hozzávette a rokkant és harcképes bakák viszályát), és a tűzharcok agyonstilizált ábrázolásánál jobban foglalkoztatta nagyobb részt a hátországban, kisebb részt a sáncokban zajló események megjelenítése. A Szent György megöli a sárkányt leginkább profitképes és lélektelen zsánerfilmként állja meg a helyét, vontatott történetvezetése és sótlansága okán főként a stáb szakmai tudását és Dragojević didaxistól való tartózkodását érheti dicséret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10901