KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Martha Marcy May Marlene

Barkóczi Janka

Martha Marcy May Marlene – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Sean Darkin. Kép: Jody Lee Pipes. Zene: Daniel Bensi. Szereplők: Elizabeth Olsen (Martha), Sarah Paulson (Lucy), Hugh Dancy (Ted), John Hawkes (Patrick). FilmHavens / Border Line Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

Sean Durkin pszichothrillere, amelynek címe viktoriánus gyermekversnek vagy mezei nyelvtörőnek is nyugodtan elmenne, a New York környéki hegyvidék hívogató erdeibe invitálja a nézőt. Az ambiciózus író-rendezőt természetesen nem a tábortűznél sütögetett mályvacukor illata vagy a mókusleső cserkészcsapat kalandjai ihlették meg a helyszínen, annál inkább az üde páfrányok árnyékában megbújó gyilkos szekta ténykedése, amely kallódó városi fiatalok ártatlan lelkeinek begyűjtésére specializálta magát. Az alkotók a film premierjéhez nem is találhattak volna ideálisabb alkalmat, mint az idei Sundance filmfesztivál, mert a psziché sebezhetőségét fájdalmas mélységekben bejáró munka minden ízében klasszikus indie darab.

Martha, a kizsigerelt és agyonhajszolt címszereplő, a kegyetlen spirituális kommunából nővére és sógora biztonságos connecticuti nyaralójába menekül, ahol mind őt, mind vendéglátóit lassan meglepi a teljes idegösszeomlás. A szörnyű emlékek és a kispolgári jelen között ugráló cselekményben fokozatosan bontakozik ki a lappangó borzalom, amit kitüntetett tagjainak egy agymosott és minden szinten terrorizált közösség kínál. A hősnő, akit előbb családjától elszakított, majd eltorzított és átlényegített az új közeg, elkeseredetten próbálja megtalálni eredeti énjét a távollét két esztendeje után, de fokozódó paranoiája miatt már az is kétségessé válik, hogy van-e még erre egyáltalán lehetőség. Bár a film a fontos és kibeszéletlen társadalmi problémát is jól modellezi, valójában leginkább az alig 22 éves Elizabeth Olsen páratlanul érett alakításáról szól, aki Martha megformálásával vitathatatlanul jogot nyer arra, hogy ettől kezdve ne a hírhedt Olsen-ikrek húgaként mutassák be, inkább azok legyenek az ő nővérei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10932