KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hó az édenkertben

Jankovics Márton

Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.

 

Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi spiritualitástól. A Hó az édenkertben fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.

A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről, de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák azért is meglepőek, mert a Hó az édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12233