KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajándék

Tüske Zsuzsanna


The Gift – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joel Edgerton. Kép: Eduard Grau. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Jason Bateman (Simon), Rebecca Hall (Robyn), Joel Edgerton (Gordo), Allison Tolman (Lucy). Gyártó: Blue Tongue Films / Blumhouse Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 108 perc.

 


Nézői azonosulás tekintetében a domestic thriller talán a legemberarcúbb alműfaj a borzongás különféle tónusaira épült, passzivizált hőseit kemény próbatételek elé állító zsáner-nagyhatalomban. Az általában kisvárosi helyszínű, sötét, klausztrofób háztáji történetek tétje rendszerint nem egyetlen központi figura élete: magát a családot kell megmenteni a kívülről érkező fenyegetéstől, egyben a széthullás rémétől. A színész-író Joel Edgerton rendezői debütfilmje, Az ajándék is látszólag ezt a klasszikus mintát követi, a Csendes terrorhoz, vagy az Őrjítő vágyhoz hasonlóan háromszöget épít, amelynek két alappontján egy-egy férfi áll és a női figura kerül a csúcsra. Az ambiciózus Simon, feleségével, Robynnal, házassági válságkezelés és újrakezdés reményében Los Angeles külvárosába költözik. Mintaszerűvé átformált életükbe egy váratlan és furcsa szereplő lép be Simon régi osztálytársa, a különc Gordo személyében, akinek jelenléte elsősorban a férj számára válik egyre fojtogatóbbá, látszólag békés szándékkal adott ajándékai, de főleg a múltból hozott titkai miatt.

A sokoldalú Edgerton, akinek már szépen érik a helye a szerzői legendák klubjában, íróként ismét egy férfipárost helyez középpontba, akik között különös, sötét kötelék alakul ki (Országúti bosszú, Felony, The Square). A rafinált eszközökkel élő nézőbűvölő ezúttal is jellegzetes információ-visszatartó technikáját alkalmazza (Országúti bosszú, Felony), elliptikus kulcsjelenet(ek) mögé rejti el a fordulatot hozó lényeget, ráadásul zseniális huszárvágásokkal nem csak nézőpontot és főhőst, de egyúttal műfajt is vált, ravaszul kijátszva a zsánerkézikönyvet. Bravúros húzásával nem biztos, hogy beletalál a másfél órára elegendő popcornra és instant borzongásra éhező nézők szíve közepébe, de az semmiképp nem tagadható el sem az alkotótól, sem a filmtől, hogy kellő nyitottsággal csak nyerni, sőt akár ámulni is lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12389