KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szállító – Örökség

Sepsi László


The Transporter Refueled – francia-kínai, 2015. Rendezte: Camille Delamarre. Írta: Luc Besson, Bill Collage, Adam Cooper. Kép: Christophe Collette. Szereplők: Ed Skrein (Martin), Loan Chabanol (Anna), Ray Stevenson (Frank), Radivoje Bukvic (Karasov). Gyártó: EuropaCorp / Belga Films / TF1. Forgalmazó: Big bang Media. Szinkronizált. 96 perc.

 

 

Bár tizenhárom év könnyen megszépítheti az emlékeket, már az első Szállító-mozit is csupán Jason Statham karizmája emelte ki a saját szabályait megszegő, majd emiatt ólomban gazdag kalandokba keveredő outsider profi karakterére épülő akciófilmek tömegéből. A rebootnak szánt negyedik részből Statham távozott, ám nélküle csak a még üresebb formula maradt, szabályszegéstől az új szereplőkkel kötött kényszerszövetségen át az áskálódó gonosztevők elkerülhetetlen megfenyítéséig, ezúttal az első részhez hasonlóan újra prostitúcióban utazó orosz maffiózókkal a kocsiajtó rossz oldalán. A Statham helyére érkezett Ed Skrein – bár kapott néhány tisztességes, de felejthető verekedés-jelenetet – markánsabb jelenlét híján éppúgy biodíszletté válik a neonrideg mélygarázsokban és a szétzúzott tűzcsapok vízpermetében egyaránt karcmentes fenségességgel repesztő Audi S8 mellett, mint a platinaszőke egyenparókában nagyszabású heistre készülő, mégis többnyire esztétikai kiegészítővé degradált maroknyi luxushosztesz.

A Szállító – Örökség műfajtól elvárt akciójelenetei elsősorban az említett gépkocsimodell kivételes képességeinek demonstrálását szolgálják, minden alkalommal felhívva a figyelmet egy-egy hasznos vonására (távirányítás okostelefonnal, ujjlenyomat-felismerő indítógomb, stb.), miközben a reklámfilmekből ismerős formanyelvi megoldások a fétistárgy irányában gerjesztett ámulaton kívül minden intenzitást lenulláznak bennük. Ray Stevenson apafigurája amellett, hogy segít újrahangolni a főhős életkorát és érzelmi-komikus súlypontkén is szolgál, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megtörje az Audi (rém)uralmát, Luc Besson és csapata mintha a kétezer-tízes évek K.I.T.T.-jének szánták volna a járművet, ami egyelőre még nem szólalt meg. De ha már a főhősét nem sikerült, legalább az autó karakterét ideje volna elmélyíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12433